A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Békéscsaba, 1971)
Bálint Csanád: X. századi temető a szabadkígyós-pálligeti táblában
25-30 cm mélységben találtuk meg a szántással tönkretett 16., 17. sír egy-egy csonttöredékét. A 4. sír feltárása közben, attól kb. 2 m-re É felé az első ásónyomban 1 db öntött rosszezüst rozettás lószerszámveret került elő, mely az ásatás befejezése után elkallódott. A temetőhöz tartozó közösség valószínű átlagos lélekszámát a Nemeskéri-Acsády" módszerrel becsülhetjük fel. 64 E x Sz Eszerint L = К H ahol £ = a várható átlagos élettartam (28 év 6a ) r Sz = a temetőben talált személyek száma (19), / = a temető hozzávetőleges használati ideje (25 év, 1. alább), К = -f- 8-10%, akik a temető lezárásakor még életben voltak. A képlet alapján e közösség lélekszáma kb. 25-re becsülhető, azaz temetőnket egy nagycsaládi sírhelynek 06 tarthatjuk. A mintegy 6 női sír mellett talált 12 férfi temetkezése alapján a nagycsaládon belül kb. 4-5 házaspárra következtethetünk. (A szántás még több sírt is tönkretehetett.) A nőtlen férfiak vagy még legénysorban, vagy túl idősen haltak meg. Meglepő a gyermeksírok szinte teljes hiánya. A korabeli magas gyermekhalandóság alapjáa feltételezhető, hogy а kisgyermekeket - mint ez másutt is gyakran előfordul - nem temették a felnőttekkel azonos mélységbe. Ebben az esetben földi maradványaik 9 11., 14/a, 14 b, 17., 18. sírokhoz hasonlóan a szántáskor mehettek tönkre. Az is felvethető, hogy helyüket az egymástól távolabb eső temetkezések (2-4. sír, 5-6. sír, 7-9, sír) között kereshetjük. (Ugyanekkor a temetőnkben szinte általános 1,5 m-es sírtávolságot tekintve arra is gondolhatunk, hogy az üresen maradt részek éppen a család még életben maradt, majd máshová temetkezett néhány tagjának fenntartott sírhelyek.) A három sírsor nem mutat a nagycsaládon belül tagozódást. Az első sor két női halottjával (12., 16. sír) egy felnőtt egyént (17. sír) temettek együtt. A második sorban két nő (14/a, 2. sír), öt férfi (13., 8., 7., 9., 1. sír) és egy felnőtt (11. sír) nyugodott. Az utolsó sorban is ugyanilyen változatos a megoszlás: öt férfi (14/b, 15., 4., 3. r 5. sír), egy női (6. sír) és egy gyermek (3/a sír) temetkezése mellett egy teljesen kirabolt, sejthetőleg felnőtt egyénnek ástak nyughelyet. Elképzelhető, hogy a sorok bizonyos belső időrendet is jelentenek, mivel a temető lezárását követő években kifosztott 4. és 10. sír az utolsó sírsorban helyezkedik el. A honfoglalás kori temetőkben a magas nyílcsúcsszámos, szablyás férfiak sírját általában vagy középen, vagy a sor szélén találjuk. A bolygatások miatt csak feltételezhetjük, hogy az 1. sírba temetett férfi korosabb volta miatt talán már csak elmúlt tisztsége jeleként viselte holtában a szablyáját, mivel a temető tiszteletbeli, középső helyére nem ő, hanem a 4. sír meglett férfia került. Az ijcsontok jelenlétén túl az utóbbi magasabb rangja mellett tanúskodik a sírrablás ténye is. A temetőben három sírt fosztottak ki, s ezek mindegyike a középső részen feküdt. Az egykorú sírrablók tehát ott kerestek, ahol a kiemelt rangúak helyét sejtették; ahonnan a legértékesebb zsákmányt várhatták. (A 4. sírgödör méreteit tekintve nemigen csalatkozhattak.) Ezért feltételezem, hogy a nagycsalád feje a 4. sírba temetett középkorú férfi volt. Előkelőbb balján feküdt az idős szablyás harcos, aki mellé ásták meg felesége sírját (2. sír). A családfő jobbjára az alacsonyabb rangú (1. veretes öv hiánya, balta jelenléte!) fiatal katonák, vadászok (7., 8. sír) kerültek. (A családon belüli munkamegosztás érdekes adata lenne, ha vércsoportvizsgálatokkal stb. bizonyítható lenne az az embertani hipotézis - Lotterhof Edit közlése - hogy a 7., 8. sírba testvérpárt fektet78
