A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Békéscsaba, 1971)

Bálint Csanád: X. századi temető a szabadkígyós-pálligeti táblában

Használatbeli elkülönítésüket megkönnyíti, hogy némelyik egymást fedte. E szerint eleve kétféle selyemruha jelenlétével kell számolnunk. A textiltechnikai elemzésből is az derül ki, hogy mind a felső (5, 10, 12. sz.), mind az alsó réteg (11, 26. sz.) selyemszövetre volt varrva. A ruhadíszek helyzete alapján kizártnak tekinthetjük, hogy valamilyen gyűrődés folytán kerültek volna egymás alá. A párhuzamok azt mutatják, hogy a hasonló, combig érő rövid köntösökön általában 6-8-10 veret szokott lenni,

36 tehát a szabadkígyósiak száma is eleve két ruhára utalhat. Megerősíti ezt a kettéosztást az A-B és D-E típusúak eltérő technikai kivitele. Összhangban van ezzel, hogy feltételezésem szerint a tetszetősebb D-E típusú díszek a felsőruha, míg a szerényebb megmunkálású A-B (és C, F) típusúak az alsóruha ékességei voltak. Milyen elrendezésben viselték őket? A felső köntös hosszát a 19. sz. jelzi. Ugyanolyan középen nyitott szerkezetű, a két szegélyre öltött díszekkel kirakott volt, mint amilyet legutóbb Dienes István ásott ki a közeli Orosházán.

3/ A zavart első benyomásra az okozhatja, hogy a szabadki gyósi fiatal nő öltözékét kioldva hagyták. így történhetett, hogy rövid köntösének bal oldala kinyílt (ld. 12, 13, 24. sz. iránya). A töredékes volta miatt meghatározhatatlan típusú 23. számúról nem tudni hogy előlappal felfelé vagy lefelé feküdt (Bakay Kornél szerint a köntös bal alsó sarkára volt varrva, s a kinyílt ruha vége a temetésnél a derék alá csúszott). Esetleg az is elképzelhető, hogy a felsőruha hátsó oldalán viselték, miként azt a Mezombor-bálványdombi sírnál láthatjuk.

38 - A mellkivágás alsó pontját a mellközépen, a szegycsont táján kell keresni. Véleményem sze20. kép. A ruhadíszek a jobb bordákon Illustration 20 The ornaments on the right ribs 71