A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Békéscsaba, 1971)

Bálint Csanád: X. századi temető a szabadkígyós-pálligeti táblában

színüleg még az ötvösműhelyben, kb. 0,8 mm átmérőjű kör alakú ponccal végezték. Az anyag minősége, megmunkálása alapján feltehető, hogy - a D típusúak kivételével - nem a többi veret műhelyében, vagy legalábbis nem azokkal azonos rendelésre készült Hátlapján itt is találtunk szövetlenyomatokat. Átm : 2,5 cm; perem M : 0,2 cm (VII. t. 9. - E). A felvarráshoz használt cérna vörös színű volt, a selyemszövetből zöld festéknyomok mellett ismeretlen anyagok jelenlétét mutatták ki (Gulyás S. cikke). 10. A szegycsont alsó vége és a 9. sz. között felfordult helyzetben fekvő D típusú dísz. Előlapján a perem szélén textilmaradvány volt (VII. t. 10.). 11. Közvetlenül a 10. sz. alatt, szintén előlapjával lefelé fordult veret (VII. t. 11. - B). 12. A szegycsont alsó végén nyugvó dísz (VII. t. 12. - E). 13. A gerinccsigolyán, az előbbi mellett fekvő veret (VII. t. 13. - E). 14. A bal oldali 4. borda belső végénél meghatározhatatlan típusú ruhadísz töredékei. A bordavégen patinanyomokat láttunk. 15. A bal oldali 5. borda mellkasi végénél fekvő veret (VII. t. 15. - E). 16. Az előbbinél kissé beljebb talált dísz. Mindkettő környékén a bordán patinanyomok voltak (VII. 16. - E). 17. A bal 7. bordán talált meghatározhatatlan típusú veret apró maradványait mentettük meg. 18. A jobb alkarcsont és a medence felső íve közt élén álló, előlappal a lábak felé fordult ruhadísz (VII. t. 18. - B). 19. A jobb medencecsonton fekvő veret (VII. t. 19. - D). 20. A bal alkarcsont alsó végénél, annak belső oldalán talált veret, melynek típusa megegyezik az I. 15. sírban találtakkal (F). 21. A bal kézcsontok közelében, azok belső oldalánál felismerhetetlen töredékek voltak. 22. A jobb szemgödör belső ívénél zöldes színű elszíneződés látszott. Esetleg fém lemezkével borított szemfed5 nyoma volt? 23. A gerinccsigolya alatt talált, töredékes volta miatt meghatározhatatlan típusú veret. 24. A bal oldali 6-7. borda között előkerült dísz (VII. t. 24. - D). 25. Szorosan a 2. nyakcsigolya mellett feküdt néhány kisebb töredék (E). 26. A 12. sz. alatt, közvetlenül a 11. sz. mellett talált dísz. Belsejéből textilmaradványokat mentettünk meg. (VU.. t. 26. - A). - A 11. és 26. sz. veretek alól egy összefüggő vászonszövet darabját szedtük fel. 27. A sír felbontása után a 10, 11, 12, 26. sz. veretek környékéről kisebb textiltöredékeket gyűjtöttünk össze. A ruha szerkezetének helyreállításakor szem előtt kell tartanunk a sírba fektetett halott erősen elfordult testhelyzetét. A rágcsálók kisebb jelentőségű bolygatásai (ld. a nyakcsigolyák tájéka), a bomlásnak induló testen (különösen a melltájékon) bekövetkező földmozgás mellett ez idézhette elő, hogy a jobb oldalára fordult testen a díszek is jórészt jobbra csúsztak (20. kép). Mint alább kiderül, a köntöst nyitva hagyták а Ьа1о«оп,

ъ s így az elmondottak adnak magyarázatot arra, hogy miért nem hasonlít első pillantásra a honfoglaláskori női viselet eddig megismert változataihoz. Először azt kell tisztáznunk, hogy a hatféle típusú préselt ezüst díszek eredetileg hány ruhán voltak. A megmentett textilmaradványok közt egy finom vászonkötésű, valamint több, sávolyos szerkezetű szövet néhány mm nagyságú töredékei voltak (ld. T. Knotik M. cikke). A szálak jellege és a kötésszerkezet alapján az utóbbiakat selyemnek határozták meg. Néhány veret belsejében és közvetlenül alatta kisebb bőrmaradványokat vagy bőr okozta földelszíneződést találtunk (ld. Gulyás S. cikke). Ezek feltételezésem szerint a ruhadíszek formájának megfelelően bőrlemezkék voltak, s így a vékony veretek hátlapjaként azoknak erősebb tartást biztosítottak. Mivel a selyemfoszlányok közvetlenül a ruha díszei alól, vagy éppen bőrmaradványokkal együtt kerültek elő, megállapíthatjuk, hogy a véreteket selyemruhára varrva hordták. 70