A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Békéscsaba, 1971)

Pálóczi-Horváth András: X. századi temető a szabadkígyósi tangazdaság homokbányájában

Ügy látszik, hogy a magyar nők általában bal oldalra akasztották tütartójukat az avarok inkább jobb oldalra.

29 A felfüggesztés módja viszont ugyanaz lehetett, mint az avaroknál: László Gyula rekonstrukciója szerint a tűt szalagba szúrták, ráhúzták a csonthengert, s a szalagot alul megbogozták, hogy a tok le ne essen; a szalagot rendszerint „készségkarika nélkül közvetlenül az övre fűzték".

30 Bogozásra utalnak a szabadkígyósi tűtartó alsó peremének kopásnyomai is. A honfoglalás kori tűtartók készítésmódja egészen egyszerű volt, szemben az avarok gondosan faragott, esztergált tárgyaival.

31 Kisebb háziállat lábszárcsontjából vághattak le megfelelő hosszúságú darabot; az általunk ismert példányok szabálytalan végei és a szabadkígyósi repedései arra utalnak, hogy ez a művelet igen egyszerűen, késsel vagy a csont kettétörésével ment végbe. Az eddig talált tűtartókat nem díszítették. Fából készült tűtartókat is használhattak a honfoglaló magyarok: a magukban előkerült tűk erről tanúskodnak. Azonban tűt éppolyan ritkán helyeztek az elhunyt nők sírjába,

32 mint csont tűtartót. Mégis, a ritkaság ellenére a tűtartók kifejezetten szegény temetkezések tárgyai: az öt ismertetett sír közül négyben semmilyen más melléklet nem volt. Ez a közös vonás még nagyobb hangsúlyt kap, ha arra gondolunk, hogy az oroszvári 23. és 54., 22. kép. Csont tűtartó a 19. sírból (két nézetben) Illustration 22 Bone needle-case from grave 19 (2 views; 26