A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Békéscsaba, 1971)
Bakay Kornél: A régészeti ropográfia munkálatai Békés megyében 1969-ben
-alapja minden további kutatásnak is. Példaként megemlítem Kovalovszki Júlia Szarvas-Öszőlők elnevezésű lelőhely-azonosítását, ahol 1909-ben folyt ásatás, majd 47 év múlva újabb temetőrészlet került napvilágra. 13 De szép példája ennek a munkának a későbbiekben tárgyalásra kerülő Szeghalom-Kovácshalom is. Mind a régi, mind az újonnan talált régészeti lelőhelyek 1 : 25 000, illetőleg 1:10 000 léptékű térképre kerülnek. IV 2. A nem szakemberek számára csaknem hihetetlen, hogy a minket körülvevő táj felszínén ma is - minden ásatás nélkül - nyomon követhető az évezredekkel ezelőtt élt emberek települési kultúrája. Az egykori lakott helyek kultúrrétegei a földművelés (mélyszántás, forgatás, talajjavítás) vagy egyéb földmunkák (épületalapozás, gödrök ásása, talajfeltöltés) során kisebb-nagyobb mértékben megsérülnek és így a régészeti leletek a felszínre kerülnek. A mesterséges halmok, sáncok, földvárak, romok természetesen már sokkal szembetűnőbb emlékek. Az alapos terepbejárások egyszeriben eltüntetik az eddigi „fehér foltokat". Veszprém megye egyetlen járásában 405 új lelőhelyet sikerült fellelni 1 ' 1 , ami az összes lelőhelyek 56%-a. De meggyőzőbben bizonyítja a régészeti terepbejárás valóban komoly tudományos jelentőségét az, ha példaként Békés megye egyik már feldolgozott községét Füzesgyarmatot mutatjuk be. Füzesgyarmat 1969-ig alig szerepelt régészeti feldolgozásokban. A Magyar Nemzeti Múzeum Adattárában mindössze egyetlen adat található innen: Karács Sándor bárom halomról tudósítja Vértes Lászlót. 13 A leletkataszterekben is egyszer fordul elő a község neve: avar temető helyéről tájékoztat Csallány Dezső. 16 Bár az írott forrásokban, már nem ilyen mostohán szerepel Füzesgyarmat és közvetlen környéke, hiszen öt Árpád-kori, illetve középkori magyar falu nevét ismerjük, de a falvak pontos fekvését, kiterjedését s régészeti azonosításukhoz szükséges leletanyagát egyik esetben sem állt módunkban tanulmányozni és meghatározni. Terepkutatásaink eredményét az alábbi adatok tükrözik. 14 mesterséges halmos (kurgános) temetkezés, 9 nagykiterjedésű őskori (elsősorban a bronz kori gyulavar-sándi és ottományi kultúrás, illetőleg koravaskori) település, 15 településtörténetileg nem értékelhető szórványos anyagú őskori lelőhely, 1 szkíta temető, 15 szarmata telep illetőleg települési nyom (három település felszíni anyagában terra sigillaták és utánzatok), 1 avar temető és 8 középkori magyar falu, valamint 3 településtörténetileg kevéssé értékelhető középkori lelőhely (3. kép. Térképmelléklet). A füzesgyarmati lelőhelyek közül emeljünk ki néhányat annak szemléltetésére, milyen következtetéseket lehet levonni a felszíni anyag alapján. Szembetűnő, hogy a község területén viszonylag nagyon kevés újkőkori leletanyagot találtunk. A Korhán-halomtól (30. sz. lelőhely) északkeletre nagyobb felületen jelentősebb neolitikus anyagot (31. sz. lelőhely) gyűjtöttünk s a kisebb foltokban heverő edénycserepek egyértelműen településre utalnak. Az őskori anyag legnagyobb része azonban a későbbi időkből származik. Különösen a bronzkori és a koravaskori telepek száma nagy. A 28. sz. lelőhelyen csaknem 800 m hosszúságban hevertek •őskori cseréptöredékek, de csak a fekete körrel megjelölt helyen találtunk nagy mennyiségben bronzkori (ottományi és gyulavarsándi) és koravaskori (gávai) edények nagyobb darabjait (I. t. 1-4.). Az őskori edénydarabok között emberi csontváz-töredékek voltak, távolabb pedig kisszámú szarmata edénycserepet is találtunk. A felszíni jelenségek biztosan jelezték az őskori település helyét, sőt az emberi csontok alapján úgy látszott a telephez tartozó egykori temetőt is (vö. IV 3. pont A.). A bronzkori és koravaskori települések (4, 6, 7, 8, 10, 17, 28, 34, 35. sz. lelőhely) általában nagy138
