Tarcai Béla szerk.: Vizuális Kultúrakutató Osztály kiadványai 6. A fénykép mint történeti forrás (Miskolc, 1988)

hanem több képen, folyamatában mutatja be, illetve, ha egy-egy jelenségről, objektumról különböző időpontokban készült felvételeit ismerünk. Igy összehasonlító adatokat kapunk a fejlődésről, a stagnálásról vagy az esetleges visszafejlődésről. Ugyanez érvényes a személyekről készült felvételekre is. A Janus Pannonius Múzeum aoban a szerencsés helyzetben van, hogy gyűjteményében vannak olyan fotók a századfordulóról és az 1930-as évekből is, amelyek családokat mutatnak be az eljegyzéstől egészen ^.gyermekek felnőtt koráig. Sajnos ilyen ideális esettel ritkán találkozunk, kevesebbel is be kell érnünk. Egyenlőre a múzeumban levő fényképeket igen kevesen használják tudományos munkájukhoz, mint elsődleges forrást. Általában a már elkészült,feldolgozott anyagokhoz illusztrációt kérnek. Ennek következtében, aki ezeket a képeket a kiadványokban figyelmesen megnézi, nagyon sok értékes, érdekes adatot fedezhet fel, amellyel a dolgozatban egyáltalán nem találkozhat, holott csak alaposabban meg kellett volna nézni a felvételeket, s azokkal kiegészíteni az írott dokumentumokat. A TV használja a képeinket, itt azonban általában csak egy-egy pillanatra villannak fel a képek. A néző itt sem kapja meg azokat az információkat, amelyeket nyilvánvalóan rajta vannak. Feladataink A múzeumban alapítása óta /1904/ különböző intenzitással ugyan, de folyt a fényképek gyűjtése. Témák szerint először az épületek, a műemlékek képei kerültek be, később a személyeket /portrék, csoportképek/ ábrázolók végül az eseményeket megörökítő képek is a múzeum gyűjtőkörébe kerültek. A 7o-es évek elejéig azonban inkább csak más anyaggal együtt, minf'töltelék anyag" kerültek fényképek a Múzeum birtokába. Ezért feladataink, az eltelt közel 20 éves intenzív gyűjtés ellenére még mindig bőven vannak. Továbbra is igyekszünk tudatosan megszerezni minden olyan felvételt, egész napjainkig, amelyek a város és a város lakóinak életét dokumentálják.