Tarcai Béla szerk.: Vizuális Kultúrakutató Osztály kiadványai 6. A fénykép mint történeti forrás (Miskolc, 1988)

mennyiségből az idő rövidségére való tekintettel önkényesen csak néhány fénykép fajtát választottam ki, amely a mindennapi munkánkban a legtöbbször fordul elő. Ezek a portré, a csoportkép, az eseményeket megörökitő képek és a városképek. Röviden ezekről fogok beszélni. A fénykép megjelenésének első pillanatától kezdve, a már a készités idejében történelminek itélt események és személyiségek megörökitésének igénye természetes volt. A hétköznapi események, városképek fotói, amelyek ma egy-egy falunak, városnak az elmúlt közel 140 éves történetének a megírásához nagyon fontosak lennének, igazán hiányosak. A portrék A személyekkel egy kissé más a helyzet. Itt egy igen vékony, szegényréteget kivéve, majdnem mindenkiről életében legalább egy kép készült. Itt inkább az a probléma, hogy ezek a képek megsemmisültek vagy nézvtelenül kerültek be a gyűjteményekbe. S igy kevés forrásértékű adatot hordoznak. Egy-egy város, kisebb-nagyobb közösség története megírásának ma már elengedhetetlen forrásba szereplőket ábrázoló képek. Ezeknek a felvételeknek a gyűjtésével már régóta foglalkoznak a múzeumok. A város vezetői, polgármesterek, városi tanács testületeinek tagjai, a legjelentősebb iparosok, a szellemi élet képviselői, orvosok, jogászok stb. képei igen jelentős számban ismeretesek városunkban. Ezek részben portrék, részben csoportképek. Általában hiva tásos, méghozzá a város legjobb fényképészei által készitett képek Igy most már ugyan kisebb-nagyobb hézagokkal, de nemcsak felsorolás ban, hanem képekben is be tudnánk mutatni a város politikai, gazdasági vezetőit az 1860-as évektől kezdődően. Az 1950-1970-es évek közötti időszakban azonban nagyobb hiányok vannak. Itt kell megemlíteni a családi fényképalbumokat. A családi képek közül az albumok azok, amelyek eredeti elrendezésben maradtak meg, s igen alkalmasak arra, hogy egy városban a rokoni és baráti összefonódások kiderüljenek. Egy-egy üzlet, gyár