Tarcai Béla szerk.: Vizuális Kultúrakutató Osztály kiadványai 6. A fénykép mint történeti forrás (Miskolc, 1988)

B. Horváth Csilla korreferátuma Fényképek a Janus Pannonius Múzeumban A fotografálás a valóságon, a láthatón épül. Ennek élethű lefényképezése az optika segítségével. A fényképezés a XIX. század emberének találmánya. Ekkorra érett meg a lehetőség technikailag és társadalmilag a fényképezés feltatlálására és használatára. A'feltörekvő, gazdagodó polgárság igényelte, hogy az arisztokráciához hasonlóan ő is családi képekkel rendezze be lakását. Orága idejéből a polgár nem áldozhatott annyit, amennyi a modell üléséhez szükséges. Olcsóbb és gyorsabb eljárásra volt igény, mint a festészet. Technikailag a XIX. század közepére a kémia és az optika olyan fejlődési fokra jutott, ami lehetővé tette, hogy a fotózás gyors és jó eredményt produlálő műfajjá teljesedjen ki. Nádasi Pál a Tükör c. 1936-os újságban igy irt a fotózás születésének pillanatáról: "A fizika, a kémia és a természettudomány, az első gőzgépek, léggömbök, acélgyártás és szövőgépüzemek édestestvére a fényképezés. Az urak^ dámák ünnepi tisztaságban és kissé hősi testtartással, de a levegőben már ujjong a polgári önérzet felszabadulásának öröme. Szent komolyság veszi körül a pillanatot, melyben lekerül a lencséről a kupak és a történelemnek egy futó másodpercre megállást parancsol a fényirő." A látható világ ábrázolása, leképezése és másolása korlátlan mennyiségben szinte határtalan lehetőséghez juttatta a fotózást és az azzal foglalkozó hivatásos és amatőrök gyorsan szaporodó rétegét. Az, hogy a fényképezőgép segítségével megfelelő világítás mellett korlát nélkül minden megörökíthető, a fényképet történeti forrássá emelte. A fotó történeti forrásértékét nem mi fedeztük fel. A műfaj megjelenése után röviddel már tudatosult ez az emberekben. Erre engedjék meg, hogy néhány példát megemlítsek a XX. század elejéről.