Tarcai Béla szerk.: Vizuális Kultúrakutató Osztály kiadványai 6. A fénykép mint történeti forrás (Miskolc, 1988)
ténik, vagy ahogy Horthy Miklósnénak egy bálon bemutatják az elsöbálos lányokat, a feudális külsőségek továbbélését látjuk az 1930-as években. A fénykép mint a történetírás kiegészitője és forrása legtöbbet mégis az életmódtörténet-kutatás számára jelent. Ezen témával foglalkozók ugyanis az egyes társadalmi rétegek életét, ruháját, mindennapjait, az őket körülvevő tárgyi kultúrát, öltözködési, kulturálódási szokásaikat kutatja. Itt tág tere nyilik a fénykép felhasználásának. A munkahelyen, otthon, az utcán, szórakozás, kirándulás, sportolás közben vagy az élet nagy fordulópontjain /keresztelő, esküvő, temetés/ készült fényképek nemcsak azt mondják el amit első ránézésre látunk, hanem további információt is közvetítenek. Tudjuk, hogy a cselédlány kimenőjén találkozott a bakájával - a cselédkorzó hangulatát, a mozdulatot ahogy belekarol a partnerébe, ahogy félig paraszti félig városi ünneplő öltözékét viseli, haját fésüli csak a fénykép képes megmutatni. De nem lehet másképp megmutatni azt sem, hogy hogyan áll, ül, korzózik az úri világ, hogyan viseli kalapját, kesztyűjét, kutyáját egy igazi úrinő az utcán, az Operában, jótékonysági rendezvényen, lóversenyen, hadikórházban stb. A társadalom minden rétegének kicsit "felfelé" öltözködését, viselkedését a közvetlenül felette lévő társadalmi réteg utánzását látjuk a képeken. A középrétegek az arisztokráciát és a nemességet, a kispolgár az úri középosztályt, a munkásság a kispolgárt, a falusi a városit próbálja élete külsőségeiben utánozni. Az életmódkutató számára azért elengedhetetlen forrás a fénykép, mert ha más forrásból tudhatja is, hogy pl. mit viselt, milyen bútorok között élt egy adott kor embere, abban hogy azt a ruhadarabot vagy kiegészitőt hogyan viselte, hogy a bútorait, dísztárgyait hogyan rendezte el maga körül, a leghitelesebb forrás a fénykép. A fénykép mint történeti forrás annál többet mond, minél többet tudunk róla. Hogy visszakanyarodjak előző példáim egyikéhez - feltünhet-e Wekerle Sándor angolosan borotvált arca, ha nem tudom, hogy korábban Magyarországon általában szakállt és bajuszt viseltek a férfiak? Feltünhet-e Károlyi Mihály választékos eleganciája, Kossuth Ferenc piperkőc jólöltözöttsége - ha nem ismerem a köreikben általános viselet?