Tarcai Béla szerk.: Vizuális Kultúrakutató Osztály kiadványai 5. A fénykép mint műtárgy (Miskolc, 1988)

Hozzászólások - Tóth István, Móra Ferenc Múzeum

képezés történetének kutatását. Családokat keresett fel, gyűjtötte a fényképeket és a vérzőkről próbálta meghatározni a fényképészek működési idejét. De ez a módzser csak bizonyos határok között használható, mert nem biztos, hogy minden verzó-tipust ismerünk. Éppen ezért az is fontos, hogy a fényképészettel foglalkozó mesterek működésével kapcsolatos körülményeket és dokumentumokat is feltárjuk s ne csupán a felbukkanó fényképek, az azokon ábrázolt személyek családtörténeti vonatkozásait tárjuk fe. Az iparosokra vonatkozó adatok feltárása nagyon körülményes. Próbálkoztunk a cégbírósági anyagokon keresztül információkat kapni, ám ez nem volt célravezető, mert a bejelentés nem volt kötelező, lévén a fényképezés szabad ipar. Ha viszont a fényképész a maga működését és verzójának védettségét biztosítani akarta, be kellett volna jelentenie az iparkamarához. Az iparkamarában nyilvántartott védjegyek gyakorlatilag azonosak a verzókkal. Ismereteim szerint - bár ilyen természetű kiadványokkal még nem találkoztam - a pozsonyi és a trencséni kutatók is hasonló módzserrel próbálkoztak és az eredményre vezetett. Szegeden is voltak eredmények. Haszonnal járt az is, hogy felkerestük a családokat, felkutattuk az örökösöket, családtagokat, feltételezve, hogy az ipargyakorlás emlékeit nem dobálták el. Az Iparosk annak idején ún. "kuncsaftkönyvet" vezettek, amelybe szám szerint fel voltak tüntetve a megrendelők. Sajnos ezeknek a könyveknek nagy része eltűnt. De eltűntek negatívok, műtermi berendezések, felszerelések is. Az épületeket, műtermeket átalakították, lebontották. Jó ugyan az együttműködésünk az IKV-val, de mire a múzeumi szakemberek a helyszínre érnek, az anyagok jó része megsemmisül. Hasonló károk keletkeztek a fényképész szövetkezetek megalakulása idején is. A szövetkezetek jórészt az iparosok meglévő műteremhálózatára épülte, többjüknek a pincéje a negatívtárolás speciális céljaira volt kialakítva. Az 50-es években a régi iparos családból visszamaradt családtagot, aki addig a műtermet vezette, elüldözták s ettől kezdve a több dinasztián keresztül megóvott negatívok sorsát már ők nem tudták figyelemmel kí-