Tarcai Béla szerk.: Vizuális Kultúrakutató Osztály kiadványai 5. A fénykép mint műtárgy (Miskolc, 1988)
Simon Mihály korreferátuma
ágazik ki az a rész, amelyet joggal nevezhetünk művészetnek." Ezek a sorok a FÉNY-ben jelentek meg 1907-ben, Lyka Károly tollából. 80 évvel ezelőtt Lyka Károly a fényképezési, a képzőművészet hagyományos formái közé helyezte úgy, hogy hasonlóságaikat hangsúlyozta. Ugyanezen az alapon az utóbbi évtizedekben a fényképezés megjelent mint egyetemi és főiskolai tantárgy. A művészeti fakultásokon a festészet és a szobrászat egyenrangú társaként a fényképei-.és története is általánosan tanított tárggyá vált az amerikai egyetemeken. Az a tény, hogy a fényképezés és a fotóművészet története az egyetemi fakultásokon a művészettörténet keretein belül jelenik meg azt jelenti, hogy a fényképezés végre elfogadott művészi eljárássá vált. Ennek ellenére a fényképezéssel foglalkozó szakemberek még mindig abban a helyzetben találják magukat, hogy tárgyuk művészi létét kötelességüknek érzik megvédeni. Kell, hogy erre a természetesnek újra és újra bizonyítására valami alapvető indok legyen. Ez - véleményem szerint - a fényképezés történetének és esztétikájának meghatározása. A jelenleg alkalmaizott rendszer szerint az a meghatározás különbözik más képzőművészeti módszerek történetének és esztétikájának struktúrájától olyannyira, hogy a fényképezést és a fényképek értékelését nem segíti, hanem nehezebbé teszi. Majdnem minden eddig megírt fényképezési történet a fényképek rendezéséhez a következő osztályozást használja: kronológia, életrajzi adatok, a fénykép készítésének technikája, a fénykép használási célja és a fénykép tárgya. Kronológia és életrajzi adatok a képzőművészet minden ágának történetéhez nélkülözhetetlenek, de a másik három meghatározó sokkal nagyobb fontosságot nyert a fényképezés történetének és esztétikájának leírásában, mint a festészetben vagy a szobrászatban. A kronológia alapvető minden művészeti ág történetében. A festészet történészei meghatározzák kutatásuk periódusait. Specialistái lehetnek a qattrocentónak, a 18. századi angol tájképfestészetnek vagy a korai keresztény festészetnek. A fényképészet történészei is specializálódnak korszakok szerint. Vannak, akik a fényképezés első évtizedeivel
