Szendrei Géza - Tóth Tibor szerk.: A magyarországi szikes talajok felszíni sóásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 9. Miskolc, 2006)

Magyarországi sókivirágzások ásványtani vizsgálata (Szakáll Sándor, Kovács-Pálffy Péter, Sajó István és Kovács Árpád)

alapján meg lehetett állapítani, hogy egyszerű vagy kettős sókról van-e szó. A röntgenpordiffrakciós felvételekkel való összevetéssel pedig az esetek döntő részében azonosítható volt a kérdéses fázis. Gondjaink azokkal az ásványokkal voltak, melyek a hasonló elemösszetételen kívül csak a víztartalomban különböztek, illetve az azonos kationtartalom mellett karbonátos vagy hidrokarbonátos formákban is előfordultak. Ilyen esetekben a kiértékelésnél az XRD-felvétel volt a mérvadó. Az XRD vizsgálatokat nehezítette, hogy a kivirágzások nagyobb részben polimineralikusak voltak, ezenfelül soha nem lehetett kizárólag sóásványokat preparálni. Még ha egy látszólag csak sóásványokból álló, fehér bekérgezést preparáltunk, az XRD-felvételeken akkor is jelen voltak a törmelékes üledék vagy a talaj egyéb ásványai. Ezek általában a következők voltak: kvarc, plagioklász, káliföldpát, muszkovit (törmelékes elegyrészek), agyagásványok, goethit, kalcit, dolomit (mállási és diagenetikus elegyrészek). Ráadásul sok esetben csak olyan kivirágzást sikerült gyűjteni, melyből mg-nyi mennyiséget is alig lehetett preparálni. Minél kisebb volt az aránya a sóásványoknak a törmelékes ásványokhoz képest, annál nehezebb volt a kiértékelés, annál kisebb volt az esélyünk, hogy a sóásványoknak megfelelő, más fázisok által nem fedett reflexiókat találjunk. Ilyen esetekben különösen nagy jelentősége volt a SEM-EDS-vizsgálatoknak, amelyekkel lehetőségünk volt megkeresni és megerősíteni az XRD-felvételeken csak kevés fedetlen reflexióval jelentkező sóásványokat. Meggyőződésünk szerint az együttes XRD, SEM és EDS vizsgálatokkal megbízhatóan sikerült a hazai sókivirágzások felépítésében részt vevő sóásványokat azonosítani. 2. Mérési körülmények Pásztázó elektronmikroszkópos megfigyelések és EDS-elemzések: Miskolci Egyetem Fémtani Tanszék: AMRAY 1830i pásztázó elektronmikroszkóp, EDAX 9900 energiadiszperz röntgenspektrométer (gyorsítófeszültség 20kV, mintaáram 10"'° A, SiLi detektor. Miskolci Egyetem Ásvány- és Kőzettani Tanszék: JEOL JXA 8600 Superprobe pásztázó elektronmikroszkóp és elektronmikroszonda, Tracor Northern energiadiszperz röntgenspektrométer. Röntgenpordiffrakciós felvételi körülmények: Magyar Állami Földtani Intézet: PHILLIPS PW 1710, CuKcc sugárzás, gyorsítófeszültség 40kV, 30 mA csőáram. MTA Kémiai Kutató Központ: PHILLIPS PW 1050/PW 3710, CuKa sugárzás, gyorsítófeszültség 40kV, 30 mA csőáram. MOL Rt. Röntgendiffrakciós Laboratórium: PHILLIPS PW 1820, CuKa sugárzás, gyorsítófeszültség 40kV, 30 mA csőáram.