Szakáll Sándor - Fehér Béla: A polgárdi Szár-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 8. Miskolc, 2003)
A polgárdi Szár-hegy geológiája és ércesedése (Kiss János)
és a Vendl A. által lelt kvarcos-fluoritos görellyel együtt a telep nem kis fokú lepusztulására utalnak. Ennek legutolsó mozzanata a Pannóniai-tenger abráziós tevékenysége lehetett. A felszíni árkolásokat az 1938. évben egy DDNy-i (225°-os) irányú, -10° dőlésű (I.), valamint vele szemben Úrhida felé eső irányban egy másik (II.) ereszke kihajtása követte. A 85 m hosszú I. sz. ereszke első 35 m-es szakasza mürevaló ércet harántolt, a II. sz. ereszkéről - feltehetően ércmeddösége miatt - semminemű feljegyzés nem maradt. E két ereszke összekötő vonalán 1938—1944 között mélyültek a Falubattyán-I, -II, III, -IV, (-V) jelű fúrások, közülük a IV. számú harántolt ércet. A bánya bezárását (1954) megelőzően mélyített Sz-1, Sz-2 és Sz-3 kismélységű fúrások vasas-limonitos indikációkon kívül szulfidok jelenlétét nem jelezték. A bányaművelésnek szervezetileg három szakasza különíthető el: a bánya 19351945-ig a Recski Ércbánya, 1945—1952-ig az Állami Ércbánya és Kohómüvek, 1952— 1954-ig a Velencei Bányavállalat kezelésében működött. A Falubattyán-IV jelű fúrás tengelyében 1939-ben mélyült főakna 18 m-énél észleltek először vízszivárgást, ennek hozama a 30, 39 (40) m-es szinteknél már 800-900 liter/perc volt, helyenként deréknyi vastag sugárban ömlött. Az akna mélyítése a szivatytyúzási gondok miatt 1941-ig akadozott, ilyenkor a karsztvízszint +122,2 m-nél stabilizálódott (a 18 m-es bányaszint környékén). Egy 1500 l/perc teljesítményű búvárszivattyú beépítésével a bánya mélyítése tovább folytatódott, majd egy 3000 l/perc kapacitású készülék behelyezésével 500 l/perc állandó vízemeléssel az egész bányamező müvelése teljes egészében szabaddá válhatott. A főaknából 18 - 30- 39 (40) - 63 m-nél termelési vágatszinteket-kamrákat alakítottak ki, ezeket vakaknák és gurítók kapcsolták egységes rendszerbe (6. ábra). A teleptest a mészkővonulat csapását követő, a mélység felé fokozatosan szűkülő - teljes elmeddülést mutató - ékszerű alakzat: 18 m-es szint = 60 m hosszú és 12,2 m széles 30 m-es szint = 55 m hosszú és 8,7 m széles 39 m-es szint = 45 m hosszú és 7,5 m széles 63 m-es szint = teljes elmeddülés. Ez annyit jelenthet, hogy az 1935-1954-es évek bányászata az eredeti telep gyökérrégióját fejthette. Az ércbányászatot a vázolt földtani tényezők mellett az ország politikai helyzete is fokozottan nehezítette. A hadmüveletek alatt (1944. december 1945. március) a berendezéseket elrejtették, a nehézkes vízemelés folytán a bányamező a 39 m-es szintig víz alá került. A termelés újraindításával (1945. március 20.) az év végéig a 30-39 m-es szintről 515,3 tonna válogatott ércet termeltek, és naponta 0,5 m 3 /perc vizet emeltek ki. Az 1945. és 1946. évben a bányaüzemet elhanyagolták, a leromlott üzem az Állami Ércbánya és Kohómüvek irányítása alá kerülve azonban újraéledt. A Szár-hegy ólomérctermelése a vázolt okok eredményeként rendkívül szeszélyes és ingadozó volt. Az 1935-41. évek bányatevékenységének érchozamáról, az Alsófernézel yen (ma Firiza, Nagybánya [Baia Mare] része) kohósított érc mennyiségéről és a fémkihozatalról nincsenek megbízható adataink. Vannak évek, midőn a kitermelt érc közel 390 tonna (1943), ez 1944-ben 960 tonnára kúszott, míg 1945-ben 1560 tonna (havi 130 t) volt. Hivatalos értékelés szerint a Szár-hegy összes érctermelése 1941. január és 1954. december 20. között 8950 tonna volt, ebbe nem számoltuk bele az 1947ben az érces hányóról útalapozásokra (!) elszállított több száz m anyagot. Az érc
