Szakáll Sándor - Fehér Béla: A polgárdi Szár-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 8. Miskolc, 2003)

Kalcium-szilikátok a polgárdi Szár-hegy wollastonitos szkarnjából (Fehér Béla és Sajó István)

wollastonitos rétegek diopszidos sávokkal váltakoznak (1. ábra). Ezekben az esetekben a protolit mészkő és dolomit váltakozásából állt, s az eredeti rétegződés a metaszomatózis után is megmaradt, ugyanis a kalcit wollastonittá, míg a dolomit diopsziddá alakult át. Ez utóbbi átalakulás a következő reakció szerint ment végbe: CaMg(C0

3

)

2 (dolomit) + 2 Si0

2 = CaMgSi

2

0

6 (diopszid) + 2 C0

2 Az előzőhöz teljesen hasonlóan - bár jóval ritkábban - vezuviánerek is megfigyelhetők a wollastonit-szkarnban (2. ábra), melyek képződése valószínűleg a mészkőprotolitban lévő agyagos közbetelepülésekkel lehetett kapcsolatban. A wollastonitos szkarn szövetét egyedül a wollastonitkristályok alakja, mérete és elhelyezkedése szabja meg. Eszerint a szár-hegyi kőzet szövete Spry (1969) terminológiáját használva keresztező-granoblasztos (3. ábra). A wollastonit hipidioblasztos, ritkábban idioblasztos kristályokat alkot, melyek hossza általában mm alatti. E kristályok orientálatlanul, tulajdonképpen keresztül-kasul (egymást keresztezve) helyezkednek el a kőzetben. 3. ábra. A wollastonitos szkarn szöveti képe (keresztezőgranoblasztos szövet). 1 nikol. Fotó: Mádai F. Fig. 3. Textural image of the wollastonite skarn (decussate granoblastic texture). Hypidioblastic columnar wollastonite crystals in decussate arrangement. I nicol. Photo: F. Mádai. A wollastonit képződése a metamorf kőzettanban klasszikusnak számító reakcióegyenlet szerint zajlott le: CaC0

3 (kalcit) + Si0

2 = CaSi0

3 (wollastonit) + C0

2 A fenti reakció azonban kétféle módon mehet végbe, attól függően, hogy az egyenlet bal oldalán szereplő reagensek közül a Si0

2 mit takar. 1) A Si0

2 jelenthet kvarcot, ebben az esetben a wollastonit a kalcit és a kvarc reakciójából jön létre. E két ásvány csak akkor lép reakcióba egymással, amikor vagy a COvgazdag fluidumfázist a H

2

0 jelenléte erősen felhígítja, vagy amikor a C0

2-gazdag fluidum nyomása lecsökken. Ez legtöbbször sekély mélységű kontaktmetamorfózis esetében valósul meg (Winkler, 1976). Regionális metamorfózis esetén csak kivételes esetekben képződik wollastonit, mégpedig ott, ahol a mellékkőzetekből származó víz benyomul a karbonátos kőzetek vékony rétegeibe és felhígítja a fluidumfázis C0

2koncentrációját. Ezért nem meglepő, hogy nem található wollastonit a regionális metamorfózis legmagasabb hőmérsékletén képződött kőzetekben sem, azaz a kalcit és a kvarc egymás mellett stabil marad. Ilyen kőzetekben csak néhány wollastonit-előfordulás ismert,