Szakáll Sándor - Fehér Béla: A polgárdi Szár-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 8. Miskolc, 2003)

A polgárdi Szár-hegy andezittelérei és szkarnos képződményei (Dunkl István, Horváth István és Józsa Sándor)

Metaszomatizált agyagpala Az előbbinél kisebb méretű, de szintén gyakori zárványtípus. Nem állapítható meg, hogy a darabjai üledékes, anchi- vagy epizónás metamorf összletből származnak, mert teljesen átkristályosodott; a zárványok belsejét magmás hatásra képződött üde, orientálatlanul elhelyezkedő, vörösbarna biotittáblák és savanyú plagioklász alkotja, előfordul zoisit is. Ezek a zárványok gazdagok sávosan elhelyezkedő opakásványokban. A szegély finom szemcsés szericitből, kloritból és albitból áll. Kvarcit Jellegzetes metamorf kvarcit, kevés muszkovittal és albittal. Valószínűleg a Balatonfőkajári Kvarcfillit sorozatból származik (Lelkesné Felvári, 1978). Szkarn Finom szemcsés barnásfehér mészkő, illetve finom szemcsés márvány, amely kvarcot és 5 mm-t meghaladó méretű, saját alakú, valamint vázkristályos andraditkristályokat tartalmaz. A mészkő különbözik a kőbányában feltárt Polgárdi Mészkő változataitól és a tiszta kalcit + kvarc + andradit ásványegyüttes sem ismert a felszínről. Ez a zárványtípus valószínűleg egy korábbi, az andezitteléreket megelőző intrúziós fázis által létrehozott, mélyebben elhelyezkedő szkarnból származik. Vörös tűzkő (?) Vörös-téglavörös színű üledékes, illetve biogén eredetű kovakőzetre emlékeztető kőzetzárványok. Kizárólag kvarcból és egy kevés vas-oxidos pigmentből áll. A kvarcszemcsék határa diffúz, a kristályméret 5 és 30 /ím között változik, szabálytalan, felhős foltokban. Valószínűleg a fekü paleozoós sorozatból származik, bár abban vörös tűzkövet nem említenek. Elképzelhető, hogy a szilur korú, eredetileg fekete lidit (Oravecz, 1964) nyert vörös színt magmás hatásra, részleges átkristályosodással és oxidációval. 2.4. A magmatizmus jellege, kora A különböző előfordulásokon végzett kőzetkémiai elemzések egyöntetűen erős átalakultságot tükröznek, még a kékesszürke, porfíros szövetű, kemény, szabad szemmel üdének tűnő andezitminták is magas illótartalommal jellemezhetők. így a kémiai elemzések (III. táblázat, 4. ábra) és a ritkaföldfém-eloszlási kép (Dunkl, 1983) alapján csak a trachitosba hajló andezites karakter és a mészalkáli jelleg állapítható meg teljes bizonyossággal. A polgárdi andezitteléreket általában a Dunántúli-középhegység eocén andezites vulkanizmusához kötötték (Rónai & Szentes, 1972; Dunkl, 1983), mert a Velenceihegységben és a Balaton-vonal mentén délebbre is számos paleogén korú andezit kitörési centrum ismert, valamint a Bakonyban elterjedtek az eocén tufás képződmények (Schréter & Mauritz, 1952; Székyné Fux & Barabás, 1953; Dunkl, 1990a). A Balogh Kadosa által végzett K/Ar és a hasadványnyom-kormeghatározások azonban mezozoós kort tükröznek (Horváth & Ódor, 1989; Dunkl, 1990b). Az andezit mikrodioritzárványaiból készült amfibolszeparátumok 240±10 és 231±13 millió éves, a kevésbé jó argonmegtartó képességű földpát 179,8 millió éves K/Ar kort adott. Az apatit hasadványnyomkorok a késő krétába esnek, és a Szár-hegyet alkotó paleozoósmezozoós képződmények tektonikai hatásra bekövetkezett kiemelkedésének idejét jelzik.