Szakáll Sándor - Fehér Béla: A polgárdi Szár-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 8. Miskolc, 2003)
A polgárdi Szár-hegy geológiája és ércesedése (Kiss János)
áll elő, ami limonitos - „vasas meszes" - (a régebbi szakirodalomban „ankerites") ércesedést eredményezett: 2FeCl 3(aq) + 3CaC0 3(s) + 3H 2 0 => 2FeO(OH) (s) + 3CaCl 2(aq) + 3(H 2 0 + C0 2 ) + 20 1/2 2FeO(OH) (s) => Fe 2 0 3(s) (hematit) + H 2 0 A tapasztalatok szerint a szulfidos és limonitos („ankerites") mezők nem esnek egybe, a „vasas hidroterma" későbbi, más eredetű hatótényezővel hozható kapcsolatba. A dolomitnak a polgárdi mészkő területén nincs litosztratigráfiai jelentősége. Feltételezéseink szerint az 1-2 mészkőkutató fúrásban észlelt, alárendelt szerepű dolomit nem szingenetikus a környező mészkörétegekkel, jelenléte az epihidrotermás oldatok Mg-ionjainak kalcitrácsba épülésével („dolomitosodással") értelmezhető (Kiss, 1981): Mg 2+ (aq) (175 °C-os hidroterma) + 2CaC0 3(s) => CaMg(C0 3 ) 2(s) + Ca 2+ (aq) A dolomit „ankeritesedése" már csak azért sem állhatott elő („vasas metaszomatózis"), mert a vasban-mangánban híg hidrotermákból e két kation már korábban lekapcsolódhatott, a mészkőösszlet legfelsőbb szintjeiben csak a porfiroblasztos kalcittelérek, üregkitöltések jelzik a hidrotermás folyamat befejező folyamatát. A szár-hegyi ercesedés időrendi kialakulásának kérdése még megoldatlan, hatótényezője a bányászati feltárások, a kutatófúrások ismert magmatitjai ellenére sem egyértelmű. Tisztázása az érc és a nemérces közetanyagának izotópanalitikai eredményeitől függhet. Az érc a mélyben húzódó gránitmagma derivátumaként értelmezhető (Vendl, 1928; Koch, 1943; Földvári, 1952; Kiss, 1951), de felfogható úgy is, mint tercier (eocén?) dioritos olvadéknak az előzőt regeneráló terméke (Kiss, 1951); harmadidőszaki (eocén?) andezitvulkanizmus hidrotermás telepe (Vendl, 1928; Jantsky, 1960), vagy kutatásokra nem javasolt, andezit/bazalt hatására kialakult ercesedés (Vadász, 1936). Az ércesedést követő tektonikai hatásokra az érc hullámosan gyüredezetttöredezett a PbS (100) síkjai mentén, a telep felső övében pedig oxidatív-cementatív ásványkísérők alakultak ki (cerusszit, piromorfit, bindheimit stb.). Az ércképzödés metaszomatikus megjelölése mellett (elsősorban a litológiai környezet hasonlósága alapján: devon karbonátos és aleuritos üledéksor, kvarcdioritos magmatizmus) egybevethető a nevadai Carlin-típusú ércesedéssel, azzal az eltéréssel, hogy az aranyat a Szár-hegyen jelentős ezüst „helyettesíti" (a Carlin-típus „szár-hegyi ezüstös változata"). Bizonyos áttételekkel még a „Mississippi-teleptípussal" is rokonítható. 4.2. Az ércbányászat története A Szár-hegy rendszeres kutatása, térképezése a lahócai Mátrabánya kincstári tulajdonba vételét követően az 1922-1923-as években kezdődött. A bányászati feltárásokat az 1930-as évek második felében az Iparügyi Minisztérium (a bányászati osztály vezetője Telegdi Roth Károly) megbízásából a recski bánya irányította Temesi Gáspár vezetésével. Ezt megelőzően az MKFI részéről Schmidt Eligius (1938) hat (I-VI.) kis mélységű aknával és az ezeket árkolásokkal összekötő munkálatokkal követte a felszín közeli ércet, amely az EK-DNy, E-D és ENy-DK irányú vetősíkok között a kristályos mész-
