Szakáll Sándor - Fehér Béla: A polgárdi Szár-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 8. Miskolc, 2003)

A polgárdi Szár-hegy geológiája és ércesedése (Kiss János)

jellemezhető. Ezen az alapon a Polgárdi Mészkővel közel azonos kategóriába tartozik, mindössze az utóbbi átkristályosodott-metamorf állapotában vannak különbségek. (E tény azonban nem bizonyítéka, hogy a mészkőösszlet szükségszerűen középső devon korú lenne.) A polgárdi mészkővonulatot a Szár-hegy északi szárnyán és a Somlyó-hegy déli peremén ENy-DK-i csapású törések határolják Úrhida, illetve Füle-Balatonfőkajár felé. Felszíni kibukkanása mintegy 3 km-es sávban csupán ezen a vonalon követhető. A vonulat ENy-i, illetve DK-i, negyedkori képződményekkel fedett területén kisebb-nagyobb mélységben jó néhány kutatófúrás tárja fel (Szb-9, Kh-7, Kh-14, Kh-15, Kh-16, Pi-5 az északnyugati és Szb-8, Szb-10, Kh-9, Kh-10, Kh-13, Pi-2, Pi-3 sz. fúrások a délkeleti szárnyon). A mészkővonulat csapásában mélyített Úrhida-4 (U-4) és Polgárdi-2 (Po-2), valamint a Szár-hegy negyedkori képződményekkel fedett ENy-DK-i szárnyán telepített (Szb-9 és Sz-10 jelű) alapfúrások az ércbányában ismert alsó karbon képződményeken kívül újabb sztratigráfiai elemekkel egészítették ki a földtani képet, de a mészkőformációra ezek sem hoztak új, értékelhető adatokat. A vonulat DK-i szárnyán telepített Po-2 fúrás a fülei konglomerátum feküképződményeinek mibenlétét kívánta tisztázni, a konglomerátum teljes vastagságát azonban nem harántolta át. Az idősebb alaphegységgel való kapcsolatát a balatonfőkajári Somlyó-hegy K-i peremén lehet követni (Teleki, 1941), ahonnan a Calamités caunaeformis jól meghatározható köbeié került elő. A Polgárdi-2 fúrás (Majoros in Fülöp, 1990) aleurolitos, pszefites-pszammitos anyagából kiváló megtartású és meghatározható spórák és pollenek (Calamospora, Granulatosporites, Leiotriletes stb. fajok) és egyéb növényi maradványok: uszadékfatörmelékek {Calamités sp.), levéllenyomatok (Pecopteris, Neuropteris, Sphaenopteris, Asterotheca, Alethopteris fajok) kerültek elő, melyek mind-mind az összlet felső karbon wesztfáliai-stephaniai korbesorolását tette lehetővé (Barabásné Stuhl, 1971; Mihály, 1971, 1980). A mészkőformációnak más paleozoós képződményekkel való kapcsolata továbbra is tisztázatlan. A mészkővonulat ENy-i pontján mélyített Úrhida U-4, valamint a Kékkút K-4 fúrások (Lelkesné Fel vári et al., 1984) őslénytani adatokkal igazolták a harántolt mészkő alsó-középső devon korát (Tentaculites, Conodonta). Az U-4 fúrás (0-435 m) erősen töredezett, meredek dőlésű (35-70°) „antiklinális szerkezetben" rendeződött mészkőösszletet harántolt, litológiailag vékonypados, sztilolitos, lencsés-gumós fehér, szürke, zöldesszürke mészkőváltozat gazdag Conodonta és Tentaculata ősmaradványokkal. A Po-2 és U-4 fúrások szelvényei a Somlyó- és Szár-hegynek az 1. ábrán látható földtani térkép AB-A'B' vonalán szerkesztett szelvényhez csatlakoztatva azok DK-i, illetve ÉNy-i határait zárják le (2. ábra). A szár-hegyi szelvényrész feltünteti az ólomérc „metaszomatikus" teleptani alakzatát, az 1938. évben kihajtott 83 m hosszú ereszkét, a 138,5 m tengerszintről indult Főaknát az I-IV. szintek megjelölésével, valamint a két szubvulkáni andezittelért, a szegélyükön kialakult kis fokú exoszkarnnal. A szár-hegyi antiklinális ENy-i és DK-i lezökkent szárnyai megkutatására egymástól 870 m távolságra fúrások mélyültek, az 1200 m mély Szb-9-es (MÁFI) és a 675,3 m mély Szb-10-es (MÉV). Az általános földtani kép érzékeltetésére e két fúrás síkjához bevetítettük a mintegy 500 m-re Éra lévő ércbánya szelvényét (3. ábra).