Szakáll Sándor - Fehér Béla: A polgárdi Szár-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 8. Miskolc, 2003)
Kalcium-szilikátok a polgárdi Szár-hegy wollastonitos szkarnjából (Fehér Béla és Sajó István)
Tudománytörténeti érdekessége miatt megemlítjük, hogy Knill & Young (1960) adatai szerint Svédország és az Egyesült Államok után hazánk volt a harmadik ország, ahol a taumazitot leírták, mégpedig a sümegi Sarvaly-hegyről (Mauritz, 1933) és a zalahalápi Haláp-hegyről (Mauritz, 1937). Mindkét lelőhelyen bazaltban fordul elő; a Sarvaly-hegyen a bazalt felületén alkot fehér lepleket heulandittal, míg a Haláp-hegyen a bazaltban lévő márgás kőzetzárványok ereiben található. A polgárdi Szár-hegyen a taumazit karcsú hatszöges oszlopos kristályokat alkot, melyeken csak a {0001} bázis és az {10 1 0} elsőrendű hatszöges prizma figyelhető meg (11. ábra). A kristályok hossza általában mm alatti, a parányi taumazittűk kusza halmaza laza aggregátumokat képez. A nagyobb kristályok elérhetik a 2 mm-es hosszúságot is, ezek azonban magányosan, vagy néhány kristály alkotta összenövésben figyelhetők meg (11. ábra). A kristályok színtelenek, üvegfényűek, de az apró kristályos halmazok fehérek, és fényük kissé selymes. A polgárdi taumazitról vegyelemzés nem készült, a röntgen-pordiffrakciós felvétel adatait a VI. táblázatban láthatjuk. Az eredmények jól egyeznek az észak-írországi Ballyalton taumazitjára közölt értékekkel (Knill & Young, 1960). A pordiffrakciós adatokból kiszámítottuk a polgárdi taumazit elemi cellájának állandóit is: a = 11,03(1) Á;c= 10,38(1) À; V= 1093(1) Â 3 . A taumazitaggregátumok általában kalcit- vagy apofillitkérgen találhatók, de az apró szemcsés halmazok a wollastonitos szkarn repedéseiben önállóan is előfordulhatnak. A nagyobb kristályokból, de kevesebb tagból álló összenövésekre helyenként feltehetően okenit szálas aggregátumai nőttek rá (11. ábra). 5.3. Okenit Ca 5 Si 9 0 2 3 • 9H 2 0 Az okenit meglehetősen ritka, víztartalmú kalcium-szilikát-ásvány, mely a triklin rendszerben kristályosodik. A grönlandi Disko-szigetről írta le Wolfgang Franz von Kobell 1828-ban, és Lorenz Oc ken (Okén) német természettudósról nevezte el. Az ásványt azóta számos lelőhelyen felismerték; rendszerint bazaltok hólyagüregeiben fordul elő, általában különböző zeolitokkal és apofillittel társulva. Kristályszerkezete nagyon érdekes, mivel átmenetet képez a lánc- és a rétegszilikátok között. Kristályrácsát három szerkezeti elem építi fel: (1) (Si 6 0 15 ) 6 ~ összetételű tetraéderes rétegek, melyeket öt- és nyolctagú szilikáttetraéderekből álló gyűrűk alkotnak; (2) (Si 6 0 16 ) " összetételű, hármas ismétlödésű kettős szilikátláncok, melyek tulajdonképpen két wollastonitlánc összekapcsolódásából jönnek létre; (3) hatos koordinációjú kalcium, mely kettős oktaéderes láncokat alkot (Merlino, 1983). A polgárdi Szár-hegyen a kalcium-szilikátok közül az okenit megjelenése a legváltozatosabb. Az ásvány színe fehér, gyöngyház-, illetve selyemfényű. Kristályai a [010] szerint megnyúlt tűk, melyek magányosan nem fordulnak elő, hanem mindig aggregátumokat alkotnak. Legjellemzőbbek a gömbös halmazok, melyek - a nagyon találó angol „cottonball" elnevezést átvéve - gyapotcsomóra emlékeztetnek. Átmérőjük általában 1 mm-es vagy annál kisebb, de a legnagyobbak mérete elérheti a 3 mm-t is. A gömbök vagy magányosan, vagy pedig több aggregátum alkotta összenövésben ülnek az apofillitvagy kalcitkérgen (12. és 13. ábra). Sok esetben az okenitkristályok nem állnak össze gömbökké, hanem csak fehér bevonatokat vagy sugaras halmazokat alkotnak a korábban kivált ásványokon (14. ábra). Kalcitos üregekben nagy ritkán az okenit páfrányszerű aggregátumai is megfigyelhetők.
