Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

I. A LEGENDÁKTÓL A TÉNYEKIG (az 1770-es évek előtti időszak)

igen röviden a legfontosabb ásványokat. Pósaházi egyedül a kősó kapcsán jegyezte meg, hogy Erdélyben bőven található. (Az ásványtani alfejezetek közt tárgyalja a könyv a mágnességét is).

54 A debreceni kollégium professzora, Szilágyi Tönkő Márton filozófia-tankönyvének a physica specialist tárgyaló felének egyik fejezete szól az ásványokról (De fossilibus), de a Pósaházi-féle könyvvel szemben leírások helyett az ásványok keletkezésére, sajátságaira vonatkozó elméleti fejtegetéseket találunk.

55 Egy-egy kiemelkedőbb tanáregyéniségnek köszönhetően tehát egyes protestáns főiskolákon a fizikát modernebb szellemben adták elő. A nagyszombati egyetemen viszont a Ratio Studiorum (1599) által megszabott oktatási rend korlátjai között az arisztotelészi fizikát tanították az egymást - a jezsuita szokásoknak megfelelően - sűrűn váltó professzorok. A kor tudományos irodalmában sajátos helyet foglaltak el az egyetemi disszertációk. Ezen értekezéseket benyújtóiknak nyilvános vitán (disputáción) kellett megvédeniük, hasonlóan a mai doktori védésekhez. Az értekezéseket azonban ekkoriban gyakran nem a diák (a kérdésekre válaszoló respondens), hanem professzora, a vita elnöke készítette. E disszertációk főként irodalmi adatok kompilációját nyújtják, a fizikai tárgyúakban olykor az ásványokról, az ásványtanhoz kapcsolódó kérdésekről is szó esik. Az érdeklődő a Szepsi Csombor Márton által a danzigi (gdanski) főiskolán 1617-ben a fémekről folytatott disputáció magyar fordításából a többi hasonló korabeli disszertációról is képet alkothat. E vékony füzetke talán az első olyan, ásványtani témát is érintő értekezés, mely magyar szerzőtől származott. Az összesen 40, egyenként néhány sornyi tétel főként ókori és kora középkori auktorokra (Aetiosz, Arisztotelész, Dioszkoridész, Galenus, Paulus Aegineta, Plinius), valamint Agricolára és kortársára, az olasz Scaligerre hivatkozva a fémek tulajdonságait és ezek okait taglalja. Jóval érdekesebb a második rész, amelynek jellemző főcíme „Vajon össze lehet-e egyeztetni a fémek eredetéről helyesen kialakított felfogást az arisztotelészivel?". A természetesen igenlő választ nyolc hosszabb fejtegetés követi, melyekben Szepsi Csombor már főként középkori szerzőket idézett. A ÍV. pontban azon elmélkedett, miért olvad meg az egyik nagybányai bánya galenitje nehezen, míg a felsőbányai könnyen. A VII. pontban állást foglalt a fémek átalakíthatósága mellett, és ennek egyik bizonyítékaként Cardanus De subtilitate rerum c. müvére hivatkozva a szomolnoki cementvizet említette. „Vonzatva ... az édes haza szeretetétől" az utolsó, VIII. pontban hét érvvel támasztotta alá azon véleményét, hogy Európa minden tája közül Magyarország a leggazdagabb aranyban.

56 Egy másik, a bécsi Pázmáneumban Hevenesi Gábor elnökletével Tapolcsányi Lőrinc által megvédett baccalaureatusi értekezés (1690) IV. része szól a földi jelenségekről (De meteoris terreis), benne az ásványokról is. A munka az ókori és kora középkori szerzők (Galenus, Plinius, Albertus Magnus) mellett főként jezsuita tudósokat (Fabri, Kircher stb.) 4 Pósaházi, J. (1667): Philosophia naturalis, sive introductio in theatrum naturae. Patakini: Johannes Rosniai. (XVI. De Terra.) 55 Sylvanus, M. (1678): Philosophia ad usum scholarum praesertiin Debrecinae applicata.. Heidelbergae: Samuelia Amonii. (Physica specialis, Pars II. De mundo sublunari, seu Tellure & presse de non-viventibus in ea. X. De fossilibus.) 56 Szepsi Csombor M. (1617): Disputatio physica de metallis. Dantisci: Hünefeldl. Magyar fordítása: Kovács S. I. & Kulcsár P. (1972): Szepsi Csombor Márton ismeretlen értekezése. Acta Hist. Litter. Hung., 12, 121-137.