Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

I. A LEGENDÁKTÓL A TÉNYEKIG (az 1770-es évek előtti időszak)

14. ábra. Vaskovand-konkréciók Sopron mellől (Brückmann Magnalia Dei, 1727) Magnolia Dei in locis subterraneis (Isten hatalmas művei a föld alatti helyeken) c. enciklopédikus müvének I. kötetében (1727) 90 bányászati, kohászati vagy egyéb földtani szempontból (pl. barlangja miatt) figyelemre méltó magyarországi és erdélyi helyről írt egy sortól több oldalig változó terjedelemben. A mai országterületről ismertette a Tata környéki „márványbányákat", a fentebb említett soproni vaskovandgömböket, a budai kéntartalmú hévforrásokat, a gazdag rudabányai és a telkibányai [!] rézbányát, a tokajihegységi gyógyhatású földet {terra sigillanda medica). Megírta, hogy az egykori gazdag börzsönyi arany- és ezüstbányászatnak már csak a nyomai léteznek az elhagyott tárók képében, valamint tudósított arról, hogy 1699-ben Gyöngyös vidékén arany- és ezüstércek után kezdtek kutatni. Egyes nevezetes bányahelyek, illetve földrajzi egységek (Körmöc, Selmec, Urvölgy, Magas-Tátra, Igló [6. táblázat], Szomolnok, Erdély) ásványait tételesen is felsorolta.

97 eredeti név fordítása mai megfelelője gediegen gewachsen Kupffer tiszta termésréz termésréz braun Kupffer-Ertz barna rézérc ? grün Kupffer-Ertz zöld rézérc malachit? gelb Kupffer-Ertz sárga rézérc kalkopirit Lazur-Kupffer-Stein lazúrrézkö azurit Weiss Kupffer-Ertz fehér rézérc ? Leber-Ertz (Braun-Ertz), májérc (barna érc), bornit? minera aeris purpurea vei brunna lila vagy barna rézérc bornit? Eisenstein vaskő vasérc Cinnabaris nativa terméscinóber cinnabarit Stein Kohlen kőszenek kőszén 6. táblázat. Az Iglón található ásványok listája Brückmann Magnalia Dei-')e szerint I/C.2.5.3. Montesquieu utazása A további külföldi utazók közül a francia felvilágosodás első kiemelkedő személyisége, Charles-Louis Montesquieu említhető meg, aki 1728-ban töltött 3-4 hetet AlsóMagyarországon, és meglátogatta Körmöc, Selmec és Urvölgy bányáit. Úti jegyzetei nem maradtak fenn, de Franciaországba visszatérve emlékeztetöket készített, ezek a Brückmann, F. E. (1727): Magnalia Dei in locis subterraneis. Braunschweig. (Cap. XVII. von den Bergwercken in Ungarn und der Türkey.)