Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

V. A TOPOGRAFIKUS ÉS LEÍRÓ ÁSVÁNYTAN FÖLDTANI KERETBEN (az 1940/50-es évek fordulójától az 1980-as évek közepéig)

teljesebbé. A könyvet ásványfajonkénti, illetve ábécérendes lelöhelymutató és (szerzői) névmutató zárja. A mindenki számára ismert müvet nem kívánjuk további részletekbe menően elemezni, csak egy-két további sajátosságát idézzük fel. E könyvben is megtaláljuk azt a - régebbi ásványtopográfiákra különösen jellemző - vonást, hogy a szerző saját, publikálatlan adatait is beépítette művébe. Amint Koch írta az előszóban, „a munka több, eddig sehol sem közölt megfigyelésemet is tartalmazza, tehát új adatokkal is szolgál." Ezeket a megfigyeléseket az irodalomból átvett adatoktól mindössze a hivatkozás hiánya különbözteti meg (így nem könnyű őket a mű adattömegéből „kibányászni"). Egyébként Koch az egyes lelőhelyek vagy együtt tárgyalt lelőhelycsoportok leírása után megadott irodalomjegyzéket is egyfajta „genetikai szemlélettel" állította össze, amennyiben a felhasznált munkákat időrendi sorrendben közölte. „Ezzel az volt a célom, hogy az idézett irodalom időrendje a bányahely megismerésének történetét is tükrözze" - írta erről az előszóban. Itt említjük meg, hogy a könyv az előszó után „Bevezetés" címmel áttekintést ad a hazai leíró és topografikus ásványtan történetéről. Koch ezután még egy összefoglaló tanulmányt publikált Pantó Gáborral közösen 1970-ben,

65 amely Magyarország alpi utómagmás ásványosodásainak genetikai és paragenetikai ismérveit taglalta. Az ismertetett ásványtársulások: Sárospatak-Végardó, Mád-Rátka-Szerencs-Ond; Rudabánya; Nagybörzsöny, Recsk, Gyöngyösoroszi és környéke, Telkibánya-Rudabányácska, Füzérradvány-Komlóska-Szegilong. Koch Sándort az Akadémiai Kiadó az 1970-es évek végén felkérte a Magyarország ásványai második, átdolgozott kiadásának elkészítése. Koch már nem tudott erre a feladatra vállalkozni, és régi munkatársára, Mezősi Józsefre bízta a munkát. Az átdolgozásban Mezösin kívül többen is részt vettek (Bárdossy György, Fazekas Via, Grasselly Gyula, Nagy Béla, Selmeczi Béláné, Szabó Zoltán, Vincze János). A könyv végül Koch halála után két évvel, 1985-ben jelent meg. Számos kéziratos jelentés adatait is „bedolgozták" a munkába, amely így a publikált ismeretekhez képest is sok újdonságot hozott. A könyv szerkezetét lényegében nem módosították, csak kisebb változtatások történtek, részben a már Koch által is említett egyes következetlenségek kiküszöbölésére (a Velencei-hegység esetében külön tárgyalták a már jobban ismert eocén magmatizmus termékeit, a bauxitok ásványai a vegyiek közül a mechanikai üledékekhez kerültek, külön csoportba sorolták a karbonátos üledékek repedéskitöltő ásványait és a barlangi ásványokat stb.). Az új adatok (és a nagyobb betűméret) miatt megnövekedett a terjedelem, jóval több ábra és táblázat került a könyvbe. A könyv elején a Koch-féle genetikai áttekintés szerepét a tartalomjegyzék vette át. A tárgyalás két szembeötlőbb formai különbsége a nagyobb ércesedéseknél az alkotó elemek felsorolásának elmaradása, valamint a hivatkozások szerzői ábécérendben történő közlése volt. Természetesen az új adatok beillesztése az első kiadás anyagába jóval heterogénebbé tette a könyvet, és jelezte az eredeti Koch-féle Magyarország ásványai egyediségét, megismételhetetlenségét.

66 6 A Koch nekrológjában {Földt. Közi, 114, 433—438) közölt publikációs listából kimaradt mű bibliográfiai adatai: Koch, S. & Pantó, G. (1970): Alpidisch-postmagmatische Mineralisationen Ungarns, ihre genetische und paragenetische Merkmale. Acta Geol. Acad. Sei. Hung., 14, 161-178. 66 L. még Weiszburg (1985) és Baksa Cs. (1985).