Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

III. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA ÉS A TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANI LEXIKONOK FÉNYKORA (az 1840/50-es évek fordulójától az 1910/20-as évek fordulójáig)

hoz". A budapesti tudományegyetemen végzett, mint Szabó József és Schmidt Sándor tanítványa, majd néhány évig Krenner mellett volt múzeumi gyakornok, illetve tudományegyetemi tanársegéd. 1900-ban a földtani intézetbe került, ahol nyugdíjazásáig dolgozott. Az ásványtan iránti elkötelezettségét mutatja, hogy heidelbergi és müncheni ösztöndíjasként ekkor is (1909-ben) kristálytannal és -optikával foglalkozott. Első ásványtani közleményeit is már földtani intézeti geológusként jelentette meg: a ceyloni krizoberill kristálytani vizsgálata (1902, doktori értekezés); a korláti aragonit (1909); a badacsonytomaji phillipsit (optikai vizsgálatokkal is, 1914). 0=>) Braun Gyula (1890-94 közt Szabó tanársegéde, majd magántisztviselő) a Budaihegység ásványait ismertette (kalcit, barit, gipsz, kvarc, pirit, fluorit, borsókő, markazit), különös tekintettel a kalcit kristálytanára (1889, doktori értekezés). Melczer Gusztáv a budapesti tudományegyetemen Szabó József és Schmidt Sándor tanítványa, majd a műegyetemen utóbbi első tanársegéde volt (1895-97), de hamar a középiskolai tanárságot választotta. Tudományos munkásságát tanárként is folytatta korai haláláig (1907), sőt egy évig Münchenben P. Groth és E. Weinschenk előadásait is hallgatta (1899). Elsősorban kristálytannal és kristályoptikával foglalkozott. Több tanulmányában pontosította egyes ásványok kristálytani (és/vagy optikai) állandóit, ezek a krizoberill (Ceylon; Takovaja, Oroszo.; Brazília); sillimanit és spinell (Ceylon) (1900); korund (rubin) (burmai, ceyloni és mesterséges kristályok, 1901); a hematit (számos lelőhelyről, 1903); az aragonit (Úrvölgyről, 1903); a libethenit (Nyizsnyij Tagil, Oroszo.; Wheal Phoenix, Nagy-Britannia; Libetbánya, 1904) és az albit (Sajóháza, 1905). Vizsgálta az ilmenit tengelyaránya és sűrűsége, illetve titántartalma közötti összefüggést (Doby Géza társszerzőjeként, 1904). Etetési vizsgálatokkal igazolta az aragonit rombos holoéderes szimmetriáját (1904). Hazai leíró és topografikus ásványtani munkáiban előszeretettel foglalkozott a Budapest környéki kalcitokkal: vizsgálatainak tárgya volt a kis-sváb-hegyi és róka-hegyi (1896, doktori értekezés), ismét a róka-, Mátyás- és kis-sváb-hegyi (1898) kalcit, és a máriaremetei és Mátyás-hegyi továbbnövekedéses („sapkás") kristályok. Szülőhelyéről, Dobsináról baritot ismertetett (1896). Ő készítette el a Gömör és Kishont törvényesen egyesült vármegyének bányászati monográfiája c. könyv (1907) ásványtani részét. Utolsó munkájában a Balaton homokjának ásványi összetételét tárgyalta (1913). A külföldi lelőhelyü ásványok közül a nathropi (Colorado, USA) topáz, a Franklin Furnace-i (USA) hardystonit és cinkschefferit [diopszid] (1900, J. E. Wolffal), a monzoni (Olaszo.) pirit (1902) vizsgálatát végezte el. Moesz Gusztáv (Krenner tanársegéde 1895-99 között) a körösmezei kalcit és barit (1897); egy tasmaniai krokoit és egy grönlandi lievrit (1900); valamint a körmöcbányai barit, antimonit, pirargirit és pirit (1900) krisztallográfiai adatait közölte. A kőzetalkotó ásványok vizsgálatát is átható kristálymorfológiai irányultság sajátos példája a Zoborhegyi gránit idiomorf nehézásványainak kristálytani vizsgálata, melyet a porított kőzetből leválasztott szemcséken végzett (1896, megjelent 1924). Az 1899-től természetrajztanárként működő Moesz Gusztáv mineralógiával a továbbiakban már alig foglalkozott. A mikrogombák tanulmányozásába kezdett, melynek elismert specialistájaként került később (1906) a Nemzeti Múzeum Növénytárához. Mauritz (1958).