Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

I. A LEGENDÁKTÓL A TÉNYEKIG (az 1770-es évek előtti időszak)

I. A LEGENDÁKTÓL A TÉNYÉKIG (az 1770-es évek előtti időszak) Bevezetés A magyar ásványtan történetének hajnalkorát bemutatni nem könnyű feladat. Történelmünk „zivataros századai" igencsak megtizedelték a kéziratos, sőt még a nyomtatott emlékeket is. A tudománytörténetileg feldolgozott forrásokról leginkább a fizika-, kémia-, orvoslástörténeti művekből tájékozódhatunk, ahol többnyire mintegy mellékesként megemlítve szerepelnek ásványtani adatok is. Az eredeti művek értékelését az ódon latin textusok nyelvi és gondolkodásbeli idegensége nehezíti. Ennélfogva jószerével csak egyes mozaikok felvillantására vállalkozhatunk. Mielőtt azonban ebbe belekezdenénk, mégis megkísérlünk egyfajta összképet felvázolni. A legendák ködéből három, egymással összefüggő területen bontakozott ki a mineralógia tudománya a XVI-XVIII. századi Európában. A bányászat és kohászat gyakorlati tapasztalatai, az orvosi vagy más természettudományos képzettségű természetbúvároknak a természetben illetve gyűjteményeikben végzett megfigyelései, valamint az alkímiából kifejlődő kémia kísérleti eredményei vetették meg az ásványtan tudományos alapjait. E három irányzat képviselői - különböző mértékben - Magyarországon is tevékenykedtek. A bányászat fontosságát jelzi, hogy a XVI. sz. közepén a kincstári bevétel 1 /3-át adta. A nemesfémek mellett a réz- és vasérc termelése, valamint a kősóbányászat is jelentős volt. A magyarországi bányászat és kohászat nemcsak a bányatermények, hanem technikai újításai révén (XV. sz.: a cementációs réztermelés bevezetése; 1627: a legelső robbantásos ércjövesztés stb.) is hírnevet vívott ki magának. A magyarországi viszonyok miatt e bányászati, technológiai ismeretek jó ideig legfeljebb a külföldi szerzők munkáiba kerültek be. Például Georgius Agricola, a híres német montanisztikai szakember az ásványokról írt könyvében {De natura fossilium, 1546) tizenhárom magyarországi és erdélyi bányahelyet említett meg, esetenként ásványtani adatokat is közölve. Athanasius Kircher jezsuita tudós Mundus subterraneusámk (1665) egyik ásványtani információkat is tartalmazó fejezete nagyrészt a magyarországi bányavárosokba küldött kérdőívére kapott válaszokra épül. John Woodward angol orvos és természetbúvár ásványgyűjteményének katalógusában (1729) több helyen hivatkozott egy Weber nevű, magyarországi születésű, a magyar- és szászországi bányákban járatos férfitól kapott ásványtani információkra stb.

1 A magyarországi természetbúvárok, főként orvosok a tág értelemben vett ásványtant érintő több kisebb írásával találkozhatunk a XVII. századtól megjelenő külföldi szaklapokban. Tudomásunk van nagyobb szabású, kéziratban elkallódott természetrajziásványtani müvekről is (Christian Augustini De gemmis Hungáriáé és Polycarpus Bonanus De admiranda Hungáriáé rebus). Mindazonáltal az ilyen munkák száma, mint ahogy a természettudományos képzettségű személyek száma is csekély volt egészen a XVIII. századig. Az iskolázott réteg a társadalom fejlettségi fokának megfelelően általában is vékonyka volt, sokáig a legmagasabb fokú képzést nyújtó univerzitások is 1 Bányai et al. (1984); Kázmér & Papp (1999).