Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
II. A MAGYAR MINERALÓGIA TERMÉSZETRAJZI KORSZAKA ÉS AZ ELSŐ TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANOK PERIÓDUSA (az 1760/70-es évek fordulójától az 1840/50-es évek fordulójáig)
jelentésben (1821): „Fichtel (...) azt állította, hogy Magyarország vulkáni területeket foglal magába, de annyira belemélyedt ebbe a gondolatba, hogy mindenütt csak lávát, lávafolyást és krátert látott (...). E nyilvánvaló túlzás miatt, de főleg az egyébiránt szélsőségesen neptunista freibergi iskola elfogultsága folytán Fichtel tanait teljességgel elvetették, és semmibe vették műveit, melyeknek azonban rengeteg hibájuk dacára sokkal inkább volt igazságtartalmuk, mint bármely másik könyvnek". 54 vulkáni hegyek -, —{ Q 10 0 km *<fl> Fichtel (1791, -1794) sTerirft " 25. ábra. A Fichtel Mineralogische Bemerkungen von den Karpathen (1791) c. müvében tárgyalt terület 11.6.2.7. Küaibel A legnagyobb hazai természetrajzi utazó kétségkívül Kitaibel Pál, a pesti egyetem kémiaibotanika tanszékének kiválósága volt. Első, Pest környékén, saját költségén tett utazásait követően a természetrajzi tanszék adjunktusával, Mulserrel együtt, 1791-ben nagyszabású tanulmányút-tervezetet nyújtottak be a helytartótanácshoz. A kérelmet elutasították, mivel a professzorok, Schönbauer és Winterl, inkább a vármegyei fizikusok (tisztiorvosok) útján javasolták az ország természeti ritkaságait, elsősorban növényeit begyűjtetni. (Erre vonatkozó rendeletet már 1781-ban II. József is kiadott.) A professzorok 1794-ben kidolgozott felterjesztése nyomán 1795-ben újabb királyi rendelet is született, melyet ki is küldtek a törvényhatóságoknak. (A vajmi kevés haszonnal járó körlevél 1798-as és 1800-as újbóli kibocsátása szintén szerény eredményt hozott.) 1795-ben végre Kitaibel is elindulhatott államilag segélyezett kutatóútjaira, amelyeket lényegében haláláig folytatott (26. ábra). 55 4 Pusch (1833: 8); A. Humboldt, C.-H. Lelièvre és A. J. M. Brochant jelentése a Francia Tudományos Akadémiának (in Beudant, 1822: /: 2). 55 Gombocz (1914: 47-49); Győry (1936: 204-206); Jávorka (1957: 38-42).
