Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
II. A MAGYAR MINERALÓGIA TERMÉSZETRAJZI KORSZAKA ÉS AZ ELSŐ TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANOK PERIÓDUSA (az 1760/70-es évek fordulójától az 1840/50-es évek fordulójáig)
földpát [rodokrozit] és kvarc keveréke. A következőkben a nagyágit és további, biztonsággal nem azonosítható arany-ezüst telluridok leírását idézzük: A dús ércek levelesek, fénylöek, feketésszürkék. A levélkék tűvel egymástól elválaszthatóak, mint a csilláméi, hajlíthatóak, vághatóak. Egy másik dús ércfajta finoman összenőtt a halványvörös földpáttal; a szászországi arsenikalisches Weisserzhez [ezüsttartalmú arzenopirithez] teljesen hasonló, de ez, amint a tűzi próba mutatja, termésezüst, mely a bő aranytartalomtól halvány sárgás színű. A gazdag leveles ércek között, ámbár ritkábban, fehér, aranytartalmú termésezüst is előfordul. Az egyik további dús ércfajtát az itteni bányászok Katun-Erznck [kartonércnek] nevezik: ez fekete, aran y tartalmú Mu/mmal [korhadakkal] együtt agyagba ágyazódott apró, ezüsttartalmú termésaranyszemcsék halmaza. A többi érc szintén leveles, de e levelek csak itt-ott finoman hintettek. Egyesek egészen a pikkelyes Spiesglashoz [antimonithoz] hasonlóak, és az ujjat megfestik; másokban Wasserbley [molibdenit] levelek vannak, amelyek zárt üvegben hevítve változatlanok maradnak, az olvasztótégelyben kicsiny aranyszemet hagynak vissza. Ezen ércek között gyakran sugaras, kristályos, és még gyakrabban pikkelyes és tollszerű graues Spiesglas - Antimonium plumosum [antimonit] található. Nem ritkán vörös, tömeges és kristályos Rauschgelb - Calx arsenici sulphure mixta, rubra, Cronstedt, § 241. n. 2. [realgár] - és finom szemcsés cinóber is előfordul. Nagyágról Zalatnára, majd Facebányára látogatott, ahonnan csak az aranytartalmú kovandot említette, a terméstellúrt nem. Leírta a Verespatak környéki aranybányászatot és a Zalatna melletti Dumbrava és Baboja hegyeken lévő két régi cinnabaritbányát, ahonnan az arany amalgamálásához szükséges higany ércét nyerik. Nagyágról kisebb körutat tett az Erdélyi-érchegységben. Füzesről gipszben bennnőtt aranyat említett, a legpompásabb aranypéldányok lelőhelye szerinte Tresztia. Boicán szfaleritre és galenitre telepedett aranyat gyűjtött. A termésaranyon kívül Csertésről Glaserzet [akantitot], Toplicáról és Tresztiáról Rothgülden-Erzet [vörösezüstércet], Kajánéiról Blendet [szfaleritet], Offenbányáról Bleyglanzot [galenitet], Sztanizsáról sugaras Spiesglast [antimonitot, talán inkább valamely telluridot] és Scherbenkoboltot [termésarzénfj írt le. A többi aranybányát és a hunyadi vasérclelőhelyeket az általa erősen bírált Fridvaldszky munkája alapján ismertette. A sóvidékre látogatva a tordai sóbányát kereste föl. Itt átlátszó kősókristályokat kapott, melyekben vízcseppek voltak, egy másikba moha volt bezárva. Gipsz és alabástrom szintén előfordul Torda vidékén és magukban a sótelepekben is. Kolozsvárt meglátogatta Fridvaldszkyt, majd a szatmári bányavidék székhelyére, Nagybányára utazott. Kapnikbányáról kiemelte, hogy a meddő csaknem mindig rózsaszínű földpát [rodokrozit és rodonit], ebbe ágyazódik az ezüsttartalmú fakóérc. Említett még tollszerű szürke és halványsárga Antimoniumot [antimonit és antimonokker], valamint felkeltették érdeklődését a Selmecbányán látott üreges kristályhalmazokhoz [álalakokhoz] hasonló képződmények. Felsőbányáról megemlítette a Sandaraca [realgár] kvarcon ülő szép kristályait, az auripigmentet és a fehér, nagy kockás Flussspathot, mely belsejében rothes Schwefelt zár be [valójában realgárzárványos barit], valamint a tollszerű szürke Antimoniumot [antimonitot]. Utóbbiból vörös és fűzöld példányokat is látott [berthierit?]. A durván sugaras antimonit kristályhalmazok igen gyakran döfnek át 2-3 hüvelyk [5-8 cm] hoszszú, ferdeszögü F/ww^ar/ioszlopokat [valójában barit].
