Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

II. A MAGYAR MINERALÓGIA TERMÉSZETRAJZI KORSZAKA ÉS AZ ELSŐ TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANOK PERIÓDUSA (az 1760/70-es évek fordulójától az 1840/50-es évek fordulójáig)

levelei párdarabjának tekinthető. A levélformát Born nem holmi divatot követve, hanem az 1772-es úgynevezett titoktartási rendelet kijátszása céljából választotta. A rendelet ugyanis a bányahivatalnokoknak - állásvesztés terhe mellett - megtiltotta, hogy az Udvari Bányakamara engedélye nélkül ásványtani, bányászati és kohászati tárgyú írásokat közzétegyenek (egyesek szerint az intézkedés meghozatalának egyik oka éppen Nikolaus Poda selmeci professzor Born által kiadott bányagéptanának megjelenése volt). A rendelet - noha Born 1772-ben lemondott bányatanácsosi állásáról - rá is vonatkozott.

41 Born útját, melyet 1770. június 12-én kezdett meg, a Briefe nyomán követjük végig.

42 Selmecről a Bánságba utaztában futólag megemlékezett a nagybörzsönyi bányászatról, Buda fürdőiről és kövületeket tartalmazó mészköhegyeiről, valamint az alföldi sziksóról. Első állomása Oravicabánya volt, amelynek ásványairól a következőket írta: Az Oravicán bányászott közönséges ércek a bleichgelber Kupfer-Kiess [kalkopirit] - Pyrites Cupri pallide flavus, Cronstedt §. 198 - és a schwarzlich grauer Kupfer-Kiess - Pyrites Cupri griseus uo. [fakóérc], amelynek felülete gyakorta tarkára festett. E kovandok réztartalmú, barna okkerrel átjárt egyik változatát helyileg Brüherznek nevezik. E rézokker valószínűleg a rézkovandok mállásából származik. A fehér arsenikalisches Kupfererz [tennantit?], melyet Cronstedt a 199. §-ban írt le, főként a Wadarna-hegyi Pauli Bekehrung bányában található, de nem annyira fehér színű, mint a felső-magyarországi Úrvölgyön fejtett, és annál több arzént és ezüstöt tartalmaz. Ugyané Wadarna-hegyen mintegy húsz évvel ezelőtt az /Wom'-aknában igen pompás malachitos ércre - Ochra Veneris calciformis impura indurata - bukkantak. Nem voltam azonban oly szerencsés, hogy néhány ilyen darabot szerezzek; viszont a Dreyfaltigkeit-bányából szép kristályos Kupferblaut [azuritot] hoztam. Az egyes kristályok hosszúkásak, négyoldalúak, a végükön letompítottak. Még nagyobb örömömre több példányt kaptam egy téglavörös Kupfer-Ocherb'iA [rézokkerből], amely részben már porrá hullott, részben még szilárd volt, mégis erősen festett [fogott]. (...) Az itt gyűjtött példányok közül különösen tetszetős egy laza, cinóbervörös okker, amely egy termésrézdarabot teljesen beburkol. Színe olyan világosvörös, hogy még a leggyakorlottabb szakértő is cinóbernek nézi. (...) Ezt az ércet itt, a színének hasonlatossága miatt, Ziegelerzntk [téglaércnek] nevezik. Mint írta, ásványgyűjtés szempontjából a legdúsabb termést Szászkabányán takaríthatta be: változatos megjelenésű termésrezet, átlátszó, vörös kupritkristályokat, remek malachitpéldányokat, azuritot, gipszet stb. Az itteni kalcitkristályok jellemzése a modern krisztallográfia előtti kristályleírásokból ad ízelítőt: Fehér, átlátszó mészpátcsoport, a kristályoszlopok hatoldalúak, három széles és három keskeny lappal, de a csúcsok háromoldalúak; egy másik egy ötcsúcsú lapokból összetevődő tizenkét lapú kristály, amelyről Linné az Amoenitatibus I. kötetének 25. ábráján egy rajzot közölt. Ujmoldováról figyelemre méltó ásványokat nem említett. Dognácskán a Paulusbányában viszont, mint írta, hihetetlen mennyiségben találhatók szép sárga színű gránátkristályok, melyeket a bányászok gelbe Blendének neveznek. A 18- és 36-csúcsú gránátok közt akadnak galambtojás nagyságúak is. Az azbeszt, vascsillám, fekete vasgránát [andradit], alabástrom megemlítése mellett Born bővebben leírta a bányában gyűjtött termésarany, termésréz, kalkozin, kuprit, téglaérc, fakóérc, kalkopirit szép példányait. Idézzük fel a később róla bornitnak nevezett tarkarézérc leírását: 4 Born, I. von (1774): Briefe Uber mineralogische Gegenstände auf seiner Reise durch das Temeswarer Bannat, Siebenbürgen, Ober- und Nieder-Hungarn, an der Herausgeber derselben, Johann Jacob Ferber ... geschrieben. Frankfurt und Leipzig: Ferber; Ferber, J. J. (1773): Briefe aus Wälschland über natürliche Merkwürdigkeiten. Prag: Gerle. 41 További részletekkel szolgál Papp (1993). 42 Felhasználtuk Koch (1952: 15-19) ismertetését is.