Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
VI. ÚJ SZINTÉZISEK FELÉ? (az 1980-as évek közepe óta eltelt időszak)
Az 1980-as évektől fogva számos, a történelmi Magyarország területéről leírt faj revíziójára történt kísérlet. Ezek közül több a még az 1970-es évek végén is tisztázatlan státusú nagybörzsönyi „wehrlif'tel foglalkozott. Az ásványt az 1970-80-as évek fordulóján külföldön is tanulmányozták, először szovjet mineralógusok, akik meghatározták a vizsgált mintájuk zömét kitevő anyag szerkezetét és összetételét (Bi 4 Te 3 ). Később japán szakemberek ugyanezt a fázist pilsenit néven újradefiniálták. Nagy Béla megvizsgálta az ércelegy többi részét is, amelyre a külföldi kutatók kevés figyelmet fordítottak (1. fentebb is). A magot a szovjet és japán kutatókkal szemben BiTe összetételűnek találta, és ezt a képletet - mely megegyezik az időközben (1978) tsumoit néven leírt ásványéval - tulajdonította a wehrlitnek. Az ellentmondás Dódony István 1986-os elektronmikroszkópos vizsgálatai szerint úgy oldható fel, hogy a magot helyenként a Bi 4 Te 3 (pilsenit) és egy inverz szerkezetű Bi 3 Te 4 (rucklidgeit) közel egyenlő arányú együttese alkotja. Dódony felhívta a figyelmet a mintában található Bi 3 Te 2 összetételű fázisra, amely a Bi 2 Te 3 (tellurobizmutit) inverz párja lehet. Weiszburg Tamás angol kutatókkal együtt végzett komplex vizsgálatai alapján 1992-ben megerősítette a Bi 3 Te 2 mint új faj létezését. A „kitaibelif '-et rézmentes pavonit-homológnak, és az eredetileg „sztrókayif'-nak elnevezett ásványt jóséit-Anak találta. A „wehrlit"-re vonatkozó egyik hazai eredmény sem került még az IMA CNNMN elé. 18 Kákay Szabó Orsolya 1983-ban közölte a ,jnauritzit" optikai, elektronmikroszkópos, kémiai, termikus, elektron- és röntgendiffrakciós, infravörös és Mössbauer-spektroszkópos újravizsgálatának eredményeit. Sokoldalú vizsgálatai bebizonyították, hogy a „mauritzit" a gazdag vastartalmú trioktaéderes szmektitek szaponit csoportjába sorolható, és szerinte - jól megkülönböztethető tulajdonságai alapján - önálló ásványnak tekinthető. 96. ábra. Hidroxilbastnäsit-(Nd), Merlengo telep, Zagrad, Nikäic mellett, Crna Gora, Jugoszlávia. Zoran Maksimovic és Pantó György által leírt új ásványfaj (SEM-felvétel) 18 Zavjalov, Je. N., Begizov, V. D. & Sztyepanov, V. I. (1978): Pereopregyelenyije verlita, pervaja nahodka cumoita v SzSzSzR. Zapiszki Vszesz. Minyeral. Obscs., 107, 544-553; Ozawa, T. & Shimazaki, T. (1982): Pilsenite re-defined and wehrlite discredited. Proc. Japan Acad. Ser. B., 58, 291-294; Nagy B. (1983): id. m., Dódony 1. (1986): A wehrlit meghatározása. Ásványgy. Figy, 2 (Börzsöny-szám), 26-37; Weiszburg, T., Criddle, A. J. & Stanley, C. J. (1992): Reexamination of the original „wehrlite" sample. Joint Annual Meeting of GAC/MAC, Wolfville, Canada. Abstracts, 116. Weiszburg, T. G. (2000a): BÍ3Te 2 : A new mineral phase from the type specimen of pilsenite „wehrlite". Acta Mineral.-Petrogr., 41 (Suppl), 123; Weiszburg, T. G. (2000b): The type specimen of „wehrlite": open questions in the Bi-Te(-S) system. 4th Int. Conf. Mineralogy and Museums. Melbourne, Australia, December 4th-7th, 2000. Program and abstract volume, 102-103.
