Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

VI. ÚJ SZINTÉZISEK FELÉ? (az 1980-as évek közepe óta eltelt időszak)

VI.5. A leíró és topografikus ásványtan VI.5.1. Altalános helyzet A leíró és topografikus ásványtani jellegű publikációk és az újonnan kimutatott fajok száma (95. ábra) az 1960-70-es években megjelentekhez képest jelentősen megnőtt. Ennek okait a következőkben véljük megtalálni: a korábbinál több kutatóhelyen tevékenykednek - nagyrészt egymással együttműködve - a téma iránt érdeklődő kutatók; a viszonylag „néptelen" tudományterület törvényszerűen magához vonzotta az ásványtani kutatás mezejére lépő újabb nemzedékeket; a főként szórványadatokat szolgáltató periódus után természetszerűen merült fel újból a szisztematikus munka igénye, végül, de nem utolsó sorban az 1980-as években a topografikus ásványtani adatgyűjtés anyagi támogatást is élvezett (L. a VI.5.4. pontot). 600 1— — — T : , . r , 95. ábra. A Magyarország jelenlegi területéről ismert ásványfajok számának alakulása A leíró ásványtani kutatások megvalósítását segítette, hogy az anyagvizsgálat területén komoly tárgyi és szellemi potenciál halmozódott fel az utóbbi évtizedekben. A növekvő publikációs kényszer hatására a korábbiaknál alighanem kevesebb munka marad kéziratban, és az oktatás stílusváltása nyomán az utóbbi időben egyre több egyetemi hallgató is jelentkezett - többek között leíró ásványtani - cikkekkel. A leírások technikai oldalát illetőleg elmondhatjuk, hogy a röntgendiffraktométer vagy az elemző feltéttel ellátott pásztázó elektronmikroszkóp felhasználása úgyszólván szokványosnak tekinthető. Maga a topografikus ásványtan az elmúlt évtizedekben újabb kihívásokkal szembesült. A rendelkezésre álló információ mennyisége hihetetlenül megnőtt. Ugyanakkor a szintézisbe foglalandó adatok jellege erősen eltérő, az ásványok egyszerű említésétől az atomi szintű elektronmikroszkópos vizsgálati eredményekig terjed, ami a feldolgozótól