Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
VI. ÚJ SZINTÉZISEK FELÉ? (az 1980-as évek közepe óta eltelt időszak)
rovására, mígnem 1992-ben a közvetlen nyersanyagkutatás meg is szűnt. A MÁFI sorsa körül a rendszerváltás után évekig bizonytalanság uralkodott. A legváltozatosabb elképzelések merültek fel (összevonás az ELGI-vel Magyar Földtani Intézet néven, összevonás a KBFI-vel és részvénytársasággá alakítás a Magyar Földtani (Köz)alapítványon belül stb.). A helyzet 1993 végére stabilizálódott. A MÁFI végül is megmaradt - az ELGI-hez hasonlóan - mint a Magyar Geológiai Szolgálat (MGSZ) keretében működő önálló kutatóintézet. Az 1993-as bányatörvény és az MGSZ-re vonatkozó kormányrendelet alapján szétválasztották a szakhatósági és a kutatási egységeket, ennek kapcsán a Központi Földtani Hivatal jogutódjaként létrehozott MGSZ vette át az ásvány vagyonnyilvántartást, az országos földtani-geofizikai adattárat és a területi földtani szolgálatokat, míg az intézetnél maradt a könyvtár, a múzeum és a laboratóriumok. A MÁFI költségvetése reálértékben 1993-ról 1994-re 1/3-ára zsugorodott, ami drasztikus leépítést eredményezett. A teljes létszám összességében 1991-94 közt 550-ről 142-re, a kutatói létszám mintegy 200-ról 100-ra csökkent. 12 Az Intézet működésében a főosztály- illetve osztályrendszerről részben az ún. projektfinanszírozásra tértek át, de bizonyos szervezeti egységek (így a laboratóriumok és a gyűjtemények) ekkor is osztály- (főosztály-)keretben működtek. 2001-től az új középtávú terv végrehajtása kapcsán ismét visszaállt a főosztályok rendszere. A MÁFI átalakítása a drasztikus létszámcsökkentéssel egybekapcsolva lényegében Gaál Gábor igazgatósága (1991-96) során lezajlott. Az intézet működése Brezsnyánszky Károly igazgatósága idején (1996—) konszolidálódott. Kifejezetten ásványtani irányultságú tanulmányok továbbra is az anyagvizsgáló részlegek egyes munkatársai nevéhez fűződnek. Az e részlegeket érintő lényeges szervezeti változások közül megemlítjük, hogy az 1993/94-es nagyarányú átszervezéssel és létszámcsökkentéssel egyidejűleg az őslénytan, a kőzettan és geokémia területén dolgozó szakemberek a tematikus részlegekhez kerültek, a maradék 15-20 fős Laboratóriumi Főosztály feladata a műszeres és egyéb anyagvizsgálatok végzése lett az elemanalitika, ásványtan és szedimentológia, valamint a szerves és szénkőzettan területén. A Geokémiai Főosztály 2001-gyei megszűnt, a szakemberek más tematikus főosztályokhoz kerültek. VI.3.4.2. Akadémiai kutatóintézetek A rendszerváltozás után az akadémiai természettudományos kutatóintézetek az állami vállalati megrendelések elmaradása következtében súlyos finanszírozási válságba kerültek. A krízis megszüntetésére az MTA 1996-ban intézetkonszolidációs programot kezdett. Ennek keretében az V.3.4. részben említett intézetek közül a MŰFÍ-t 1997-ben összevonták a KFKI széttagolása során 1992-ben alakult Anyagtudományi Kutató Intézettel (ATKI), az így létrejött Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Kutató Intézet a KFKI csillebérci telephelyére került. A Központi Kémiai Kutató Intézet 1997-től változatlan rövidítéssel, de mint a Kémiai Kutatóközpont Kémiai Intézete működik. A Geokémiai Kutatólaboratórium a növekvő nehézségek ellenére a meglévő műszerállományra támaszkodva, közel változatlan létszámmal, de megfelelő utánpótlás-neveléssel tudott a korábbi intenzitással tovább működni. A konszolidáció során az intézet telephelyének megtartásával a korábbi szervezeti egységből a Földtudományi Kutatóközpontba, került. Az MTA GKL feladata az új szervezeti szabályzat szerint továbbra is a geokémiai alapkutatás. 12 A létszámcsökkenés részben egyes feladatkörök más intézményekhez (elsősorban az MGSZ-nek) történt átadásának következménye volt.
