Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

VI. ÚJ SZINTÉZISEK FELÉ? (az 1980-as évek közepe óta eltelt időszak)

szétaprózódásának meggátlására és a nagyműszerek jobb kihasználása céljából 1987-ben megalakult a számos hazai kutatóhely nagyműszeres laboratóriumait egybefogni szándékozó OTKA Földtudományi Műszerközpont. Az 1990-es években - a rendszerváltozást kísérő komoly gazdasági visszaesés közepette - a helyzet tovább romlott, különösen a földtani kutatáshoz szorosan kötődő intézményeknél. A földtan állami feladataira fordított támogatás reálértékben 1991-94 között 20%-ára csökkent, és az 1990-es évek közepére olyan helyzet alakult ki, amelyben „nemcsak a tudomány módszereinek, műszerezettségének fejlesztésére nem jut elegendő anyagi támogatás, hanem a korábban megtermelt értékek fenntartása is gondot okoz".

4 Az utolsó 7-9 évben a korábbi csökkentett források is vagy teljesen elapadtak, vagy értéküket vesztették. A szisztematikus fejlesztést kedvezőtlenül érinti a beszerzés oldaláról a pályázati rendszerből fakadó bizonytalanság és a pályázható pénzek erős ingadozása, az üzemeltetés oldaláról a működési költségek költségvetési fedezetlensége és a kutatóhelyi létszámstopok, illetve leépítések. Mielőtt - a teljesség igénye nélkül - kitérnénk az ásványtani anyagvizsgálati módszerek hazai alkalmazásainak újabb fejleményeire,

5 általános érvénnyel jegyezhetjük meg, hogy a számítástechnika robbanásszerű fejlődése a legtöbb műszeres anyagvizsgálati eljárásban jelentős változást hozott (a mérések, kiértékelés automatizálása, a digitalizált adatok könnyebb felhasználhatósága, különböző vizsgálati módszerek integrálása stb. terén). A röntgendiffrakció területéről az időszak új fejleményei közül megemlítendő Sajó István (Aluterv-FKI, 1975-96; Bay Zoltán Anyagtudományi Intézet, 1996-99; majd KKKI, 1999-) számítógépes regisztráló és értékelő rendszerfejlesztési tevékenysége, Lovas György (ELTE Ásványtani Tsz.) Rietveld-módszerrel végrehajtott szerkezetmeghatározásai. Az újonnan pályára lépő kutatók közé tartozik Fehér Béla (HOM Ásványtára, a Gandolfi-kamera alkalmazása) és Kovács-Pálffy Péter (MÁFI). A magyar földtudományban hagyományosan fejlett termoanalitika terén az 1980-90es években Földvári Mária (MÁFI) végzett jelentős módszertani kutatásokat. A MÁFI-ban számítógépes regisztrációs rendszereket felhasználva kialakították a komplex fázisanalízis rendszerét (termikus + röntgendiffrakciós ± infravörös vizsgálat). A földtani termoanalitika másik hazai fellegvárában, a KLTE Ásvány-Földtani Tanszékén Szöőr Gyula irányításával új kapcsolt és szimultán termoanalitikai müszeregyüttes kifejlesztésére került sor az ATOMKI együttműködésével. A derivatográfhoz csatlakoztatott kvadrupól tömegspektrométer mérőrendszer, a termogáz-analízis révén, lehetővé tette több kutatási területen a szerves-szervetlen heterogén rendszerek kvantitatív fáziselemzését.

6 A klasszikus nedveskémiai eljárások alkalmazása az AAS és ICP ill. ICP-MS módszerek (pl. a MÁFI-ban Ikrényi Károly és Bartha András) előretörése következtében - gyakorlatilag megszűnt (az MTM-ben lényegében maga a vegyi laboratórium is). A hasadványnyomok (fission tracks) ásványokban történő detektálását Somogyi György (ATOMKI) honosította meg, majd Soós Miklós (ELTE), illetve Dunkl István 4 Komlóssy (1997: 236). 5 Újabb módszertani összefoglalók: Földvári M. (1986): A földtani kutatásban alkalmazott termoanalitikai módszerek /MÁFI Módszertani Közlem., 10(1)/. Viczián I. (1986): Röntgendiffrakciós ásványhatározás; Rischák G.: Röntgenfluoreszcenciás színképelemzés a földtani anyagvizsgálatban; Földvári M. (1986): Infravörös spektroszkópiás módszerek alkalmazása a földtani anyagvizsgálatban. /MÁFI Módszertani Közlem., 10(2)/. 6 Hozzá kell azonban tennünk, hogy a derivatográf gyártása a MOM felszámolása során megszűnt.