Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

V. A TOPOGRAFIKUS ÉS LEÍRÓ ÁSVÁNYTAN FÖLDTANI KERETBEN (az 1940/50-es évek fordulójától az 1980-as évek közepéig)

Nagy Géza és az 1970-es évek közepétől Dobosi Gábor is számos elektronmikroszondás vizsgálattal járult hozzá a hazai ásványok jobb megismeréséhez. Dobosi huzamosabb ideje együttműködik Nagy Bélával (1. az V.5.3.6. részt) a hazai szulfidos ércparagenezisek kutatásában. Tóth Mária nevéhez a röntgendiffrakciós fázisanalitikai tevékenység mellett módszertani kutatások is fűződnek (kaolinit, illit kristályossági fok vizsgálata és szerkezeti értelmezése, Árkai Péterrel). V.5.3.8. BKI Petrográfiai Osztály Az NME Földtan-Teleptan Tanszékének Miskolcra költözése után az egyetemtől megvált Vendel Miklós később a BKI Petrográfiai Osztályát vezette Sopronban. Munkatársaival több áttekintő teleptani-genetikai munkában közölt értékes ásványtani adatokat (felsőcsatári talktelep, 1967, a Dunántúli-középhegység mangánérctelepei, 1971, mindkettő Kisházi Péterrel; a Dunántúli-középhegység bauxitelőfordulásai, 1971, Kisházi Péterrel és Boldizsár Istvánnal). (<P) V.5.3.9. FKI, majd Aluterv-FKI Az FKI-ban dolgozó Gedeon Tihamér termikus és röntgenvizsgálatok alapján (Bidló Gábor) újrahatározta és aluminitnek találta a korábban tévesen alunitként leírt gánti bauxitásványt, majd termikus vizsgálatok alapján a bayerit jelenlétét vélte kimutatni a bauxitban (1955-57) (<=•). Megemlítjük még Solymár Károlynak a hazai bauxitok alumogoethittartalmával foglalkozó írását (1970) és Vörös Istvánnak elsősorban a bauxitok akcesszórikus ásványaira vonatkozó publikációit (Nagyegyháza, Iszkaszentgyörgy stb., 1976, Gecse Évával). V.5.3.10. BKV Komlóssy György (1970-től Aluterv) a bauxitpiritesedés kérdéseivel (1966), és az iszkaszentgyörgyi bauxittal (1970) foglalkozó cikkeiben közölt leíró ásványtani adatokat. Gecse Éva (1969-79 BKV, 1979-81 MÁFI) a bauxitok vékonycsiszolatos vizsgálatának hazai bevezetése és a bauxitok - Kiss János és Vörös István által az akadémiai szférában elkezdett - mikromineralógiai vizsgálatának gyakorlati alkalmazása terén szerzett kimagasló érdemeket. V5.3.11. MÉV A Mecseki Ércbányászati Vállalat a mecseki lelőhelyen kívül az egész ország területén végezett kutatásokat urántartalmú érctelepek feltárása céljából. Az Ásvány-kőzettani Laboratórium feladata nem puszta elemzési adatszolgáltatás volt, hanem komplex anyagvizsgálati dokumentációk készítése. Az uránkutatások „stratégiai jellege" miatt az eredményekből csak néhány jelent meg nyomtatásban, gyakran sok évvel a kutatások lezárását követően. A publikációkban a fénymikroszkópos, autoradiográfiás, termikus módszerek mellett hazai és külföldi kutatóhelyeken végzett további (pl. röntgendiffrakciós, az 1970-es évek végétől elektronmikroszondás) vizsgálatok eredményeire támaszkodva ismertették a vizsgált előfordulások ásványos összetételét. Elsholtz László Nekézseny és Dédestapolcsány mellől sajátos alumínium- és vasfoszfátos paragenezist írt le (1974, Selmecziné Antal Piroskával és Selmeczi Bélával). Fazekas Via florencites és monacitos ritkaföldfém-ásványtársulást (1975, Kósa Lászlóval