Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

V. A TOPOGRAFIKUS ÉS LEÍRÓ ÁSVÁNYTAN FÖLDTANI KERETBEN (az 1940/50-es évek fordulójától az 1980-as évek közepéig)

V.5. A leíró és topografikus ásványtan V.5.1. Altalános helyzet Elöljáróban meg kívánjuk jegyezni, hogy a leíró ásványtan tárgyalásánál e korban még a korábbiaknál is nagyobb gondot jelent a téma lehatárolása. Általános érvénnyel állapítható meg, hogy - különösen a korszak második felében - aránylag kevés volt a „klasszikusan" leíró ásványtani jellegű munka. A mineralógia fejlődését megalapozó adatgyűjtés ugyanis a század első felében az egyszerű (morfológiai, optikai, „teljeskémiai") leírás szintjén lényegében lezárult, és a szerkezeti adatok, később a reális szerkezeti jelenségek, lokális kémiai változatosság stb. területére került. A kutatások érthető módon a „modernebb" irányzatok felé mozdultak el, hiszen a klasszikus leíró ásványtan müvelése egyes értékelésekben egyfajta retrográd tevékenységként tűnt föl: „az ásványtan, amely eddig évtizedeken át túlnyomóan leíró állapotban stagnált, még nem mineralógia, hanem minerográfia volt".

53 Emiatt, és az ásványtani kutatások gyakorlati irányba fordulása (fordítása) következtében a leíró ásványtani adatok, illetve topografikus ásványtani adalékok jelentős része a teleptani-genetikai, kőzettani-kőzetgenetikai, geokémiai irányú munkák „melléktermékeként" került a szakirodalomba. Az előbbi munkák többnyire az adott időszak bányászati termelést előkészítő nagy kutatási programjaihoz, illetve a már termelő létesítmények egyes technológiai (ércelőkészítési, kohászati) problémáinak megoldásához kapcsolódtak. Ennélfogva a lelőhelyek a bányák tényleges működésük során úgyszólván kikerültek a mineralógia látóköréből. Különösen szembetűnő ez a rövid életű velenceihegységi ércbányászat esetén, de Gyöngyösoroszi vagy Rudabánya is alig-alig kapott figyelmet a bányászat virágkorában.

54 Sajnálatos módon az ipari földtani szolgálatok és laboratóriumok értékes munkáinak tekintélyes része kéziratban maradt, szintén sok olyan jelentés maradt publikálatlan, amelyek az egyetemek és kutatóintézetek külső megbízásból végzett kutatásai kapcsán készültek. Jelen áttekintésünkben kizárólag a nyomtatásban megjelent munkákat vesszük figyelembe.

55 A kőzettani-kőzetgenetikai, geokémiai irányú munkák folyamatosabban, de kisebb mennyiségben szolgáltattak leíró ásványtani jellegű adalékokat. Az ásványtani vizsgálatoknak a hazai gyakorlati kutatásokkal való összefonódásából adódóan - különösen Zsivny, Tokody, majd Koch kiválása után - erősen visszaesett a Magyarország területén kívülről származó ásványokra vonatkozó közlemények aránya. Ami a leírások technikai oldalát illeti, különösebb részletezés helyett visszautalunk az V.2.2. pontra. Az ott áttekintett, az ásványok leírására, jellemzésére használt anyagvizsgálati módszerek eredményei fokozatosan - és természetesen az adott szerző, illetve szerzői gárda lehetőségeitől függően - helyet kaptak az ásványtani leírásokban, és szélesítették az érdemben vizsgálható és meghatározható ásványok körét. 53 Szádeczky (1951: 354). 54 Itt emlékezünk meg arról a vívmányról, hogy az egyes bányák bezárásakor a KFH részére terjedelmes zárójelentésben kellett összegezni a lelőhelyre vonatkozó ismereteket. 55 Erre vonatkozó indokainkat a könyv előszavában részletesen kifejtettük.