Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

V. A TOPOGRAFIKUS ÉS LEÍRÓ ÁSVÁNYTAN FÖLDTANI KERETBEN (az 1940/50-es évek fordulójától az 1980-as évek közepéig)

Választmány, illetve megyénként Földtudományi Szakosztály. Az előbbi országos méretekben, utóbbi a fővárosban évente több száz geológiai témájú előadást szervezett. Létrejött a TIT országjáró mozgalma, amelynek kirándulási programjai között számos földtani látnivaló szerepelt, helyenként ásványgyűjtéssel összekapcsoltán. A Gondolat Kiadó - amely névlegesen a TIT könyvkiadója volt - számos külföldi és magyar földtani, olykor ásványtani könyvet adott ki.

38 A TIT további lapjai közül a Föld és Ég (1966-tól) is közölt olykor ásványtani ismeretterjesztő írásokat. A természettudományos ismeretterjesztés fontos bázisa lett a TIT 1969-ben megnyílt budapesti Természettudományi Stúdiója, ahol Juhász Árpád igazgatósága (1970-86) alatt rendszeres „Magyarország ásványai", „Ásványhatározási gyakorlat" stb. tanfolyamok folytak Balázs Endre vezetésével. E tanfolyamokból „nőtt ki" 1975-ben a TIT Ásványbarátok köre, mely ma is létezik. V.3.6.3. Magyarhoni (1950-62-ig Magyar) Földtani Társulat (MFT) A politika 1945 utáni viharai az MFT-t sem kerülték el. 1948-ban a társulatnak be kellett lépnie a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségébe (MTESZ), a „tervszerű működés elősegítésére alakult" - vagyis az egyesületek központi ellenőrzését biztosító - „erős, egységes szövetségbe".

39 Pár hónappal később a MAORT-per kapcsán koholt vádak alapján letartóztatták, majd első fokon halálra ítélték a társulat elnökét, Papp Simont. A vezetést (az 1945-ben a társulatba visszavett) Vadász Elemér alelnök vette át. Vadász - hol közvetlen (elnöki), hol közvetett - befolyása jellemezte a következő ellentmondásos évtizedet.

40 1952 végén egy újabb koncepciós ügy kapcsán Vitális Sándor akkori társulati elnököt is letartóztatták. Bár ezen eseményeknek közvetlen kihatásuk nem volt az ásványtannak a társulaton belüli vagy kívüli helyzetére, felvillantásuk talán érzékelteti, milyen légkör vette körül a tudományos életet is. 1952-ben rövid életű kísérlet történt arra, hogy a társulati szaküléseket ne osztatlanul, hanem „a gyakorlati földtani problémák beható, tudományos jellegű megtárgyalása céljából"

41 szakosztályi keretekben tartsák meg, ekkor Ásvány-Kőzettani Szakosztály is alakult. Azonban „a szakosztályokra bomlás felső intenció alapján történt s így a szakosztályok elsorvadása hamar bekövetkezett",

42 és 1954-től ismét osztatlan szaküléseket tartottak. Az 1960-as években (81. ábra) a társulati élet súlypontja az ekkor (újra) létrejövő szakosztályokra és területi szervezetekre tevődött át. Az 1960-as évek elején már életképes tematikus szakosztályok jöttek létre az ekkorra 500 fős tagságú társulaton belül. 1960-tól működik az Agyagásványtani Szakcsoport, amely 1963-ban a Földtani Közlöny külön számaként agyagásványfüzetet jelentetett meg. 1963-ban alakult meg Sztrókay Kálmán vezetésével az Ásványtan-Geokémiai Szakcsoport (1967-től mindkettő: Szakosztály), mely 1967-től a Nemzetközi Ásványtani Szövetség (IMA) tagja. 38 Pl. Koch S. (1957): Könyv a kövekről; Tasnádi Kubacska A. & Tildy Z. (1973): Színes ásványvilág. 39 Szurovy (1948), Vadász (1949), Szurovy (1989). Vadász az MFT feladatáról úgy vélekedett, hogy míg „a Társulat a múltban mindvégig az érdekelt szakemberek és érdeklődők »maganegylete« volt", ezentúl „a tervgazdálkodás minden földtani vonatkozású gyakorlati és tudományos feladata és kérdése itt fog kötelezően ... a nyilvánosság elé tárulni, kiértékelés vagy kritikai megvitatás céljából. Ezzel a Társulat mintegy földtani előszűrője a Tudományos Akadémia legfelsőbb fokú bizottságának, s egyben terjesztője a magyar föld földtani ismereteinek" (Vadász, 1950b: 137). 41 Anonim (1952). 42 Kriván (1968: 474).