Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

V. A TOPOGRAFIKUS ÉS LEÍRÓ ÁSVÁNYTAN FÖLDTANI KERETBEN (az 1940/50-es évek fordulójától az 1980-as évek közepéig)

Az ezen időszakban a tág értelemben vett ásványtan területéről megválasztott új tagok elsősorban a kőzettan-geokémiai, illetve kőzettan-ércteleptani irányt képviselték (Szádeczky-Kardoss Elemér, levelező tag: 1949 / rendes tag: 1950; Pantó Gábor, 1965; Vogl Mária 1973/85; Grasselly Gyula 1976/82), azonban hosszabb idő után ismét volt reprezentánsa az ásványtan-kristálytannak is (Nemecz Ernő, 1973/79). Míg a „geocézár"ként is emlegetett Vadász tevékenysége az 1960-as évekig a földtani-őslénytani tudományokra és az MFT tevékenységére hatott nagymértékben, Szádeczky-Kardoss az ásványtan-kőzettan-geokémia tudományos irányvonalát befolyásolta döntő súllyal az 1970-es évek közepéig (80. ábra). )ra. Szádeczky-Kardoss Elemér ) és Vadász Elemér, az 1950évek hazai földtudományának eghatározó személyisége (1967 Az 1949-es akadémiai reform célja részben a tudományos kutatások központi irányításának biztosítása volt: „az Akadémia (...) részt vesz a tudományos kutatás országos irányításában, a kutatás egész területére kiterjedő elvi, módszertani befolyást gyakorol".

35 Amíg korábban az MTA „tagjain, ill. azok munkásságán keresztül gyakorolt befolyást a magyar földtani tudományok fejlődésére, fő irányaira", addig 1949 után ezen kívül „a szervezett kutatás, az új tudományos osztályok és azok bizottsági rendszere, az Köpeczi in Rejtő (1975: 5).