Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

V. A TOPOGRAFIKUS ÉS LEÍRÓ ÁSVÁNYTAN FÖLDTANI KERETBEN (az 1940/50-es évek fordulójától az 1980-as évek közepéig)

az ipari kőzetgyűjtemény a műegyetemre került, az ásványtani anyagot lényegében nem érintette. Ez idő alatt Tasnádi Kubacska András vezetésével kitűnő hazai teleptani gyűjteményt hoztak létre, amely az ásványtani anyaggal együtt alkotta az ásvány-teleptani gyüjteményrészt. Az 1966-os új működési szabályzat szerint a MÁFI gyűjteménye „az országos földtani felvételek tárgyi dokumentációs anyagát gyűjti és őrzi az egyéb gyűjtésekkel, az ajándékozások és vételek útján bekerült szakmai tudományos dokumentációs anyaggal együtt." A múzeum országos hatáskörű szakmai közgyűjtemény. A II. világháborúban „csak" a magán- és középiskolai gyűjtemények egy része pusztult el teljesen. Bár a nagyobb kollekciók némelyike (például a műegyetemi gyűjtemény) komolyan károsodott, végzetes kár egyiket sem érte. A hazai ásványtani muzeológiát sújtó legnagyobb katasztrófa 1956-ban következett be, amikor a Természettudományi Múzeum (TTM) közel 130 ezres ásvány- kőzet és meteoritgyűjteményének mintegy 80%-a megsemmisült. A megmaradt, illetve újonnan beszerzett példányokból nagy erőfeszítések árán újjászervezett ásványgyűjtemény az 1980-as évek közepére érte el az 50 000-es tételszámot (emellett 18 000 kőzet és több mint 600 meteorit volt a gyűjteményben). A múzeum hagyományos Annalesén kívül a geológiai tárak idegen nyelvű szaklapja, az 1969-től 1996-ig megjelent Fragmenta Mineralogica et Palaeontologica jelentett új közlési fórumot. A vidéki múzeumok ásványtani anyaga többnyire jelentéktelen maradt. A főként az 1950-60-as években létrejött bányászati múzeumok

1

'

7

' közül kevésben (pl. Rudabányán) gyűlt össze számottevő ásványgyűjtemény, ezek a tudományos kutatásban csak ritkán hasznosultak. A megmaradt középiskolai gyűjtemények némelyike múzeumba, illetve muzeális védettség alá került (a kalocsai Tóth Mike-gyüjtemény, vagy a debreceni Református Kollégiumban őrzött Szőnyi Pál-féle kollekció). V.3.6. Tudományos és ismeretterjesztő társulatok V.3.6.1. Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Az 1949-es átszervezés előtt az MTA III. (Matematikai és Természettudományok) Osztályában Mauritz Béla és Tokody László képviselte az ásványtant. Az akadémiának 1946-ban kezdődött és a „fordulat éve" után újult erővel folytatódó átalakítása során viszont ún. tanácskozó taggá minősítették vagy kizárták az új rendszer számára nem kívánatos tagokat. Ez az intézkedés Vendl Aladár és Vendel Miklós kivételével az összes (8) 1945 előtt is tag földtudományi szakemberre is vonatkozott, köztük Mauritzra és Tokodyra.

33 Az átalakulások egyik eredménye a természettudományok fokozottabb akadémiai képviselete volt. A III. Osztályt több részre osztották, a földtudományokat - a korszellemnek megfelelően - a Műszaki Tudományok Osztályához (VI. Osztály) sorolták, bár Vadász Elemér, a szakma erős embere is hangsúlyozta, hogy a földtan „nem műszaki tudomány", hanem „műszaki jelleg nélküli alkalmazott természettudomány".

34 1965-ben Szádeczky-Kardoss Elemér kezdeményezésére a Műszaki Tudományok Osztályából leválasztották a Föld- és Bányászati Tudományok Osztályát (X. Osztály). 32 A legjelentősebbek a Központi Bányászati Múzeum (Sopron, 1957), Érc- és Ásványbányászati Múzeum (Rudabánya, 1956), Magyar Olajipari Múzeum, (Zalaegerszeg, 1969). 33 Tokody ennek nyomán keserű iróniával „rugalmazott akadémikusnak" titulálta magát (Tarnóczy, 1996: 505). 34 Vadász (1950a: 15) és Vadász (1950c).