Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

V. A TOPOGRAFIKUS ÉS LEÍRÓ ÁSVÁNYTAN FÖLDTANI KERETBEN (az 1940/50-es évek fordulójától az 1980-as évek közepéig)

évek első felének fejleményeiről Nagy (1957) adott áttekintést. Ö az eredmények mellett problémaként vetette föl a hazai geológusképzésben az anyagvizsgálati tárgyak aránylag kisebb súlyát.

8 Nemecz Ernő 1967-ben már azt állapíthatta meg, hogy a korábban korszerűtlen anyagvizsgálat színvonala rohamosan emelkedett, és „csaknem minden jelentős földtani kutatási csomópontunk rendelkezik korszerű diffrakciós berendezéssel (szám szerint 7 kutatóhely 9 készülékkel), három röntgen- és négy kvarcspektrográffal, 6 derivatográffal és DTA berendezéssel (76. ábra), [és] a radiokémiai kutatás eszközeivel."

9 Az „alkalmazott ásványtan" előtérbe kerülését mutatja az a körülmény is, hogy röntgendiffrakciós berendezés először (az 1950-es évek elején-közepén) általában a műszaki egyetemekre és egyes kutatóintézetekbe kerültek. Az ELTE Ásvány-Kőzettani Intézete 1954-ben (77. ábra), a JATE Ásvány-Kőzettani Intézete csak 1966-ban jutott hozzá, a Magyar Természettudományi Múzeumban pedig jelenleg sincs ilyen berendezés. Hasonló „fáziseltolódás" mutatkozott a - kereskedelmi forgalomban 1945 óta kapható és Magyarországon 1960-tól megjelent - röntgendiffraktométerek elterjedésében. 76. ábra. Az ELTE Kőzettan-Geokémiai Tanszékének Kliburszky Béla által épített első DTA-készüléke (a képen Pécsiné Donath Éva készít felvételt, 1963) A röntgen pordiffrakciót a második világháború idején történt néhány elszigetelt alkalmazást követően (1. a IV.2.2. részt) először az 1950-es évek elején az agyag- és a bauxitásványok vizsgálatára használták (Bidló Gábor, BME; Nagy Károly, VVE, majd MÁFI; Nemecz Ernő, VVE), majd fokozatosan rutin ásványhatározó módszerré vált, különösen a diffraktométerek hazai elterjedését követően. Kristályszerkezet-vizsgálatokra 8 Ebből a szempontból lehet érdekes a magyar geológusképzést megalapító Vadász Elemér véleménye, mely szerint egy gyakorló geológus számára az ötven legfontosabb ásvány jó felismerése már elégséges, a többi a mineralógusok dolga - idézte Kriván (1976). 9 Az idézet forrása: Grasselly (1978).