Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

IV. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA HATTYÚDALA (az 1910/20-as évek fordulójától az 1940/50-es évek fordulójáig)

72. ábra. Kalcitkristály a vaskői Terézia-bányából (Vendl Mária rajza, 1927) IV.5.3.2. Mauritz tanítványai (budapesti tudományegyetem) Koch Sándor (aki még a katonáskodó Mauritzot helyettesítő Krennernéi is tanult, míg maga is be nem vonult), egyedi ásványokat vizsgáló kristálymorfológusként kezdte pályáját az MNM Ásvány-Őslénytárában (1920-35): tanulmányainak tárgya volt a budai Szép-völgy „sipkás kalcitja", a gyertyánligeti piromorfit, anglesit, cerusszit és barit, valamint a felsőbányái barit (1921); a felsőbányai valentinit és barit, a désaknai kősó (1923); a kapnikbányai (1923, 1924), valamint a nagyági, macskamezei és dognácskai rodokrozit; a kapniki whewellit; a csiklovai vezuvián és scheelit (mind 1924), a felsőbányai volframit; Pernek, Sztanizsa, Kisbánya, Borpatak és Vaskő egy-egy ritkább ásványa (mind 1925); az óradnai vivianit és bournonit; a felsőbányai andorit (mind 1926); az ajkai és pilisszentiváni szénbányák hányóin kivirágzott kénkristályok (1928); a felsőbányai proustit, pirargirit és cerusszit, a homoródalmási hematit, a kis-sváb-hegyi (Buda) goethit, a Ferenc-völgyi (Buda) markazit utáni álalakok, a kapnikbányai rodokrozit, a ratkószuhai apatit és a rézbányai piromorfit (1928); a dognácskai eulitin, egyes vaskői bizmutásványok (mind 1929), az óbudai és kapnikbányai barit (1930), a nagy-magyarországi semseyitek (1931); a csucsomi termésarany, a licei goethit, a sajóházai apatit (1934) ; az iglóhollópataki ankerit és a ratkószuhai magnezit (1934); a felsőbányai sziderit és szferosziderit (1935, mindkét utóbbi Zombory Lászlóval), a kisbányai sziderit (1935) . E cikkei a krisztallográfiai megfigyelések mellett alkalmanként vegyelemzési adatokat is tartalmaztak. Az Ásvány-Őslénytárból való távozása után, az MNM Elnöki Hivatalának élén eltöltött éveiben (1935-39) munkatársak, sőt megfelelő intézményi háttér nélkül dolgozva csaknem kizárólag ismeretterjesztő cikkeket közölt. Az egyetlen kivétel a Rudabánya oxidációs öveinek ásványait ismertető tanulmány (1939), amely a trianoni határokon belüli témaválasztás, a teljes paragenezis áttekintésének igénye, a részletes krisztallográfiai leírások visszaszorulása és az új módszer, az ércmikroszkópia bevetése folytán Koch későbbi szakmai periódusának előhírnökének tekinthető. Az új szegedi tanszék létrehozása körüli teendők, majd a háborús évek viszontagságai újfent hátráltatták a publikációs tevékenységben, amelyet aztán a már az 1931-ben és 1940-ben megjelent topografikus ásványtani összefoglalóiban (1. a IV.5.4. részt) is megnyilvánuló szemlélettel kezdett újra: egy-egy lelőhely lehetőleg teljes ásványtársulásának áttekintésén és vizsgálatán keresztül a genetikai kép megrajzolásáig igyekezett eljutni (a szabadbattyáni ólomérc-előfordulás, 1943, 69. ábra; a gyöngyösoroszi