Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
IV. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA HATTYÚDALA (az 1910/20-as évek fordulójától az 1940/50-es évek fordulójáig)
Az 1915-20-as években a Kisbánya melletti Herzsa-bánya Salán-telérében egy korábban ismeretlen ásványt találtak. Zsivny Viktor és Náray-Szabó István 1947-ben a jamesonittal megegyező összetételű, de - a röntgendiffrakciós felvétel szerint - töle eltérő szerkezetű ásványt parajamesonit néven új fajként írta le. 34 Koch Sándor a Kárpát-medencei bizmutásványok vizsgálata során (1948) ércmikroszkópos megfigyelések és nedveskémiai elemzések segítségével határozta meg a csiklovaitnak nevezett, Bi 2 TeS 2 összetételű ásványt, mely szerinte a Bi 2 Te3-Bi 2 S 3 izomorf sor tagja. 35 (Az ásvány eredeti példányait 1991-ben tetradimit, galenobizmutit és bizmutin elegyének találták, és a csiklovaitot az IMA CNNMN hivatalosan törölte az érvényes ásványfajok sorából.) Tokody László 1944 júliusában a felsőbányai bányában egy cseppkőszerű, halvány rózsaszín ásványt talált, amelyet cinkfauserit néven új fajként írt le, mint az epsomit rokonságába tartozó, rombos, (Mn,Zn,Mg)S0 4 .5H 2 0 képletű ásvány. 36 (A cinkfauseritet az irányadó kézikönyvek nem tekintik érvényes ásványfajnak.) A revíziók a (történelmi) Magyarország területéről leírt fajokra, illetve a rokonságukba tartozó ásványokra irányultak. Zsivny Viktor 1931-ben a veszelyit vizsgálatával megerősítette Krenner morfológiai eredményeit és kimutatta, hogy az ásvány leírója (A. Schrauf) állításával szemben arzént nem tartalmaz. Rámutatott, hogy az arakawait és a kipushit is a veszelyittel azonos, legfeljebb a Cu-Zn izomorf helyettesítés arányában tér el. 37 A dognácskaitxó\ Papp Ferenc közölt először kvantitatív optikai adatokat (1931), Koch 1948-ban igazolta, hogy a dognácskait keverék, mégpedig kalkopiritzárványos és kalkozinnal, valamint covellinnel kiszorított bizmutin. 38 (<=>) Ugyanebben a cikkben közölt újabb adatokat a bizonytalan státusú (az érvényes fajok sorából 1994-ben keverékként törölt) rézbányitról, amelyre vonatkozóan még 1930-ban a vaskői Paulusbányában gyűjtött példány elemzési adataiból számolt módosított képletet javasolt. 39 A pilseniten (wehrlit) Papp Ferenc végzett először ércmikroszkópos megfigyeléseket (1932). A wehrlit kőzetnévre és a pilsenit név félrevezető voltára tekintettel az ásványnak a börzsönyit nevet javasolta. Sztrókay 1946-ban részletes ércmikroszkópos vizsgálatot hajtott végre két - akkoriban Budapesten meglévő - wehrlitpéldányon és kimutatta, hogy mindkettő uralkodóan bizmut-tellurid(-szulfid) ásványok keverékéből áll. 40 (<=>) IV.5.3. Új előfordulások, új adatok leírása A túlnyomórészt a szakfolyóiratok hasábjain megjelent információkat az egyes iskoláknak megfelelően, a kutatók születési sorrendjében ismertetjük. 34 Zsivny, V. & Náray-Szabó, I. (1947): Parajamesonit, ein neues Mineral von Kisbánya. Schweiz. Mineral. Petrol. Mitt., 27, 183-189. Megjegyezzük, hogy az ásványt azóta nem sikerült kimutatni, ezért meghatározása kétséges. Koch S. (1948): Bizmutásványok a Kárpátmedencéből. Acta Mineral.-Petrogr., 2, 1-23. 36 Tokody L. (1949): Cinkfauserit, új ásvány Felsőbányáról. Földt. Közi, 79, 68-78. 37 Zsivny V. (1931): Veszelyit Vaskőről. Math. Termtud. Értés., 48, 331-358. 38 Koch S. (1948): Bizmutásványok a Kárpátmedencéből. Acta Minerai-Petrogr., 2, 1-23. 39 Koch, S. (1930): Einige Wismutmineralien aus dem Bánáter Kontaktgebiet. Centralbl. Mineral. Abt. A., 49-56. 40 Papp, F. (1932): Neuere Angaben über ungarische Erze. Földt. Közi, 62, 57-64; Sztrókay, K. I. (1946): Über den Wehrlit (Pilsenit). Ann. Hist.-nat. Mus. natl. Hung., 39, 75-103.
