Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
IV. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA HATTYÚDALA (az 1910/20-as évek fordulójától az 1940/50-es évek fordulójáig)
elrendezett ásványgyüjteményt. A budapesti tudományegyetem és a műegyetem gyűjteménye igen lassan fejlődött. Az újonnan létesített debreceni egyetemen a református kollégiumtól, a főgimnáziumtól és debreceni magángyűjtőktől beszerzett példányokból hoztak létre oktatási gyűjteményt. A Földtani Intézet múzeumának kiállítása a két világháború között keveset változott. Az állandósult szakemberhiánnyal küzdő gyűjtemények gyarapodása jószerével a megkisebbedett országterületen végzett munkálatok során gyűjtött - és azon belül is főként az ősgerinces és egyéb őslénytani anyagra - korlátozódott. Az MNM Ásvány-Őslénytára nehezen heverte ki az egymást követő, megrendítő csapásokat. Néhány év leforgása alatt elvesztette szakembereinek felét (Franzenau Ágoston, 1919; Krenner József, 1920), legföbb támogatóját (Semsey Andor, 1923), és - csaknem teljesen - hagyományos gyűjtési területét (ércbányavidékek) is. A két háború közti időszak tárigazgatói (Zimányi Károly, és szürke eminenciása, majd utóda, Zsivny Viktor) kiváló szaktudósok voltak, de nélkülözték Krenner formátumát. Koch emlékezéseiben 20 a kezdeményezőkészség hiányát, illetve a koncepciótlanságot vetette szemükre, konkrétan az anyag tervszerű feldolgozását és az elavult kiállítás átrendezését hiányolva. A szervezeti változások közül megemlítjük, hogy 1934-ben a Magyar Nemzeti Múzeumon belül a természetrajzi tárakból megalakították az Országos Természettudományi Múzeumot, 1939-ben pedig (a rövid életű 1919-es reform után húsz évvel) az Ásvány- és Őslénytár kettéosztásával létrejött az Ásvány- és Kőzettár, illetve a Föld- és Őslénytár. IV.3.6. Tudományos és ismeretterjesztő társulatok IV. 3.6.1. Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Az MTA a világháborúk közötti időszakban anyagi nehézségei miatt nem vállalhatott az előző korszakhoz hasonló kezdeményező és irányító szerepet a természettudományi kutatásokban. Az áttelepült és újonnan alapított intézményeknek köszönhetően az egyetemek száma jócskán megnőtt, és a tudományos élet egyre inkább egyetemközpontú lett. A Matematikai és Természettudományok Osztálya, valamint a Matematikai és Természettudományi Bizottság mindazonáltal erejéhez mérten igyekezett támogatni az utazási, kutatási, könyvkiadási segélyért folyamodó kutatókat és kiadni a - továbbra is sok ásványtani cikket tartalmazó - Matematikai és Természettudományi Értesítőt (-1944) és a Matematikai és Természettudományi Közleményeket (-1944). A Mathematische und Naturwissenschaftliche Berichte 1931 -ben megszűnt. Ezen időszakban Mauritz Béla - csaknem Szabóéhoz fogható - vezető szerepet töltött be az osztály és az akadémia életében. 1926-42-ig a Bizottság előadójaként a Közleményeket, majd az Osztály titkáraként (1933-46) az Értesítőt is szerkesztette. Szabóhoz hasonlóan igazgatótanácsi tag lett (1935), majd tiszteleti taggá is megválasztották (1942). A még az I. világháború előtt megválasztott Zimányin és Mauritzon kívül Vitális István (levelező tag: 1920, rendes tag: 1945), Vendl Aladár (1922/31, tiszteleti tag: 1945), Rozlozsnik Pál (1927), Szentpétery Zsigmond (1929/46), Vendel Miklós Koch (1943). Koch (1987).
