Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

IV. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA HATTYÚDALA (az 1910/20-as évek fordulójától az 1940/50-es évek fordulójáig)

kézikönyvet Kőzet-, érc- és szénmeghatározási módszerek címmel' (Ennek bővített változatáról 1. az V.3.3.1. részben.) 65. ábra. A kriolit szerkezete (Náray-Szabó István és Sasvári Kálmán, 1938) Krisztallográfia. A kristályalaktan területén kiemelendő, hogy az „egyszerű" adatgyűjtésen túlmenően kísérletek történtek a fölhalmozott ismeretek rendszerbe foglalására. Tokody László már 1926-os nagy cerusszitmorfológiai tanulmányában alkalmazta a P. Niggli által alig három évvel korábban bevezetett perzisztenciaértékeket, sőt - szintén 1926-ban - egy új fogalmat is bevezetett, az ikerperzisztenciát.

7 Tokody elsősorban a pirit morfológiájával kapcsolatban jelentetett meg alapvető munkákat (1931, 1934, utóbbit Zimányi Károllyal). Ezenkívül kristályszerkezeti magyarázatot keresett a kősó rombdodekaéderes transzlációjára (1930) és tárgyalta a cerusszit szerkezete és alakja 7 A kristályformák megjelenési gyakoriságára jellemző százalékszámok. A Niggli-féle perzisztenciaértékek: P (kombinációs perzisztencia): az adott forma az összes alaktanilag leírt kristály hány százalékán jelenik meg, F (lelőhelyperzisztencia) az adott forma a vizsgált lelőhelyek hány százalékánál észlelhető. A Tokody-féle értékek: H (az ikertörvény gyakorisága): az adott ikertörvény az összes alaktanilag leírt kristály hány százalékánjelenik meg, W (ikertörvény fontossága): az adott ikertörvény az összes megfigyelt iker hány százalékában jelenik meg.