Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
IV. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA HATTYÚDALA (az 1910/20-as évek fordulójától az 1940/50-es évek fordulójáig)
töréséhez vezetett. 4 A Magyar Tanácsköztársaság létrejöttét a rnár 1918 őszén a „Természettudományi Szövetség"-be tömörült fiatal földtudományi szakemberek arra használták föl, hogy elgondolásaikat hatalmi módszerekkel valósítsák meg. Intézkedéseik a Kir. M. Természettudományi Társulatot, a Földtani Intézetet, valamint a Nemzeti Múzeum és a budapesti tudományegyetem egyes szervezeti egységeit is érintették. A reformmozgalom és egyben a különböző direktóriumok vezetői közt (Ballenegger Róbert, Lambrecht Kálmán, Leidenfrost Gyula, Réthly Antal, Vadász Elemér stb.) a szakmából elsősorban az őslénytan és földtan képviseltette magát. Az általuk hozott rendeleteket, amelyek közt előremutató intézkedések is voltak - mint például a Nemzeti Múzeumban az Ásvány- és Őslénytár kettéosztása -, a Tanácsköztársaság bukása után érvénytelenítették. E rövid epizód ellenhatása a szakmai konzervativizmus további erősödése volt. 5 IV. 1. Nemzetközi kitekintés 6 A két világháború körüli évek és a köztes évtizedek gyökeres változást hoztak az ásványtanban. A röntgensugarak ásványok kristályrácsán történő elhajlásának felfedezése (Friedrich, Knipping és Laue, 1912; W. L. Bragg, 1912) nemcsak általánosan bizonyította a kristályok rácsszerkezetét, hanem a röntgendiffrakció egyben eszközt is adott e szerkezet kutatásához. A szerkezetek pontos leírása (1913-tól W. L. Bragg és munkatársai, majd több független műhely Európában, Amerikában és Japánban), az atomok, ionok, molekulák szerkezeten belüli rendjének megismerése azután lehetővé tette, hogy már ne csak a kristályrács geometriáját, hanem a rács kialakításában szerepet játszó erőket is kutatások témájául válasszák. Megszületett az az anyagszerkezeti kép, amely az elemi részecskékkel, a köztük lévő kapcsolatokkal ma is él. Az 1940-es évek végéig meghatározták - változó pontossággal - szinte valamennyi gyakori ásvány szerkezetét. Az új módszer az ásványtanon belül minden osztályban lényeges új információkkal szolgált, a legnagyobb változásokat azonban kétségkívül a szilikátoknál okozta. Ez utóbbi eredményekben egy - Bragg angliai laboratóriumában dolgozó - magyar kutatónak is meghatározó szerepe volt (Náray-Szabó, 1930). Az ásványtan földtudományi oldalán is nagy változások történtek. Előtérbe került a genetikai megközelítés - a paragenetikai szemlélet - mind a kőzetek, mind az érctelepek kutatásakor. Utóbbiak esetében a vizsgálódást nagyban segítette a reflexiós optikai mikroszkópia, mint új módszer kialakulása. Megszületőben volt a geokémia. Az ásványtan fejlődésének földrajzi megoszlását figyelve kitűnik, hogy a súlypontok egyre inkább áttevődnek a kontinentális Európából (a magyar tudomány elsődleges kapcsolati köréből) az ekkor még nagyhatalom Angliába, a modernizálódva feltörekvő 4 1918 őszén az MFT alapszabályát is módosították. Meghatározták többek között a választmányi tagok szakok szerinti arányát, melynek számai nyilván bizonyos mértékig tükrözték a szakmán belüli korabeli létszámarányokat: „24 a földtani, 6 az őslénytani, 6 az ásványkőzettani [sic!], 4 az ásvány-kémiai, 8 az agrogeológiai és 12 az alkalmazott földtani (bányageológiai, hidrogeológiai stb.) szakcsoportból választandó". Földt. Közi., 49,64. 5 Ennek nemzeti múzeumi vetületéről 1. Koch (1952: 103; 1987: 12). 6 A IV.1. rész hivatkozásai, ábécérendben: Friedrich, W., Knipping, P. & von Laue, M. T. F. (1912): Interferenz-Erscheinungen bei Röntgenstrahlen. Sitzungsber. Math.-Phys. Kl. k. bayer. Akad. Wiss. München, 303-322; Bragg, W. L. (1912): The specular reflection of X-rays. Nature (London), 90, 412, Náray-Szabó, St. (1930): Ein auf der Kristallstruktur basierendes Silicatsystem. Z. Phys. Chem. Abt. B., 9, 356-397.
