Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

III. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA ÉS A TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANI LEXIKONOK FÉNYKORA (az 1840/50-es évek fordulójától az 1910/20-as évek fordulójáig)

III.5.3.6. Fizikusok Abt Antal fizikus, aki a bécsi műegyetemen tanult, majd Pesten Jedlik Ányosnál doktorált, az 1860-as években budai középiskolai tanárként kristálytannal is foglalkozott. A kapriorai mészpátot [kalcitot] vizsgálta (1865), és az egy- és háromhajlású kristályrendszerek, illetve a földpátok kristálytanának általános bemutatása kíséretében adta közre „a pesti egyetemi ásványtárában levő földpátok jegeczsorozatainak" táblázatos leírását (59. ábra, 1867 és 1873). Kolozsvári fizikaprofesszorként (1872-1902) az ásványok mágneses viselkedésének vizsgálata terén ért el eredményeket. Fényes Dezső, a budapesti tudományegyetemen és a műegyetemen tanult fizikus, középiskolai tanár, rövid ideig (1883-85) a műegyetem ásvány- és földtani tanszékének tanársegéde volt, ekkor a pésey-i (Franciao.) baritról közölt kristálytani dolgozatot (1884). IIL5.3.7. Műkedvelők E korban már az ásvány gyűjtők, illetve az általános érdeklődésű természetbúvárok nemigen tudtak a mineralógia, mint tudomány számára alapadatokat szolgáltató közleményekkel előállni, de a topografikus ásványtan szempontjából továbbra is hasznos adalékokat szolgáltathattak. A nagyszebeni Siebenbürgischer Verein für Naturwissenschaften tagjai főként az 1850-60-as években jelentkeztek ásványtani közleményekkel az egyesület lapjában: Ferdinand Schur lelkész a vivianit nagyszebeni előfordulását (1850), Eugen Filtsch prédikátor Oláhpián egyes ásványait (1851), Eduard A. Bielz jogász, hivatalnok Erdély higanyérc-előfordulásait (1855) ismertette (1. még a II 1.5.5.2.1. részt), Friedrich Folberth gyógyszerész a nagyágit képletével foglalkozott (1857). Topografikus ásványtani adalékok találhatók Johann Ludwig Neugeboren lelkész, tanár több erdélyi bányászati leírásában. Wilhelm Hausmann tanár a Zernest környéki hegyek ásvány- és földtani leírását közölte (1864). Gustav Arz lelkész, tanár részletesen ismertette Szászsebes környékének ásványait (1866). Kubinyi Ferenc, amatőr természetbúvár és tudományszervező a recski termésrezet ismertette (1867). Pejacsevich Nepomuk János gróf, huszártiszt, ásványgyüjtő az úrvölgyi „madárfészkeket" [aragonitkiválásokat] írta le (1877). A hiendelaencinai (Spanyolo.) pirosztilpnitre és a mogyoródi opálra vonatkozó közleményét Schmidt Sándor tette közzé (1877). Semsey Andor földbirtokos, tudománypolitikus, az MTA tiszteleti tagja, egyetlen ásványtani közleményében az MNM egy brazíliai apatitpéldányát ismertette (1877). III.5.3.8. Magyarországon huzamosabb ideig dolgozó külföldi szerzők Karl Ferdinand Peters, a pesti egyetem ásványtani tanszékének professzora (1855-60) az ásványgyüjtemény újjászervezőjeként 1861-ben három leíró jellegű cikkben foglalkozott a kollekció néhány érdekes példányával (egy újmoldovai malachit; kalcitok és kalcitsorba tartozó ásványok; egyéb ásványok). L. még a III.5.2. és III.5.4.1. részt.