Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
III. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA ÉS A TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANI LEXIKONOK FÉNYKORA (az 1840/50-es évek fordulójától az 1910/20-as évek fordulójáig)
kristálytanilag. További közleményei már 1911-ben, műegyetemi tanársegéd korában jelentek meg. Műtermékeket, illetve a boszniai Novi Seherből származó piritkristályokat, az óradnai bournonitot, a felsőbányai realgárt, valamint vaskői ásványokat (brochantit, gipsz, goethit, szaibélyit) vizsgált kristálytanilag, utóbbiakat optikailag is. 1913-as verespataki bányageológiai felvételei nyomán topografikus ásványtani adatokat is közölt (1914) . További kutatásait megakadályozta a frontszolgálat, majd a hadifogság. (=>) Hűnek Emil (Krenner tanársegédje, 1907-10, később tanár, majd városi mérnök) a nadapi hematitot és epidotot ismertette röviden (1910), majd alaktani cikket közölt a karintiai Rudnik wulfenitjérői (1911). Krizsó Jolán a kabolyapolyánai barit morfológiáját vizsgálta (1909). Vendl Aladár (1908-12 közt műegyetemi tanársegéd, majd az MKFI geológusa) Krennernél és Schafarziknál is tanult. Szakirodalmi munkásságot a tárgyalt időszakban főként az üledékes és magmás kőzettanban, valamint a földtanban fejtett ki. Néhány ásványtani dolgozatában általában a földtani felvételi munkája során talált érdekesebb ásvány-előfordulásokat tárgyalta. Nem fenn-nőtt kristályokként, hanem kőzetalkotó jelleggel megjelenő ásványokat vizsgált, így kutatási módszerei a mikroszkópi megfigyelések, illetve optikai vizsgálatok és (saját kezű) nedveskémai elemzések voltak: a nadapi alunit (1912), a Pátka melletti andaluzit és az eresztvényi kőfejtő titanomagnetitje (1912), a Pákozd-suhogói fluorit (1913). Vegyelemzési adatokat közölt a dunabogdányi sztilbitről és a sátorosi (Nógrád) kabazitról (1911). (•=>) Toborffy Géza (1911-24 közt az MKFI geológusa) a vaskői diopszidot vizsgálta kristálytani és optikai tekintetben (1911) 92 , majd ausztráliai cerusszitikreket írt le (1915). Jugovics Lajos tanárképző főiskolai tanulmányai után Krenner kései tanítványainak egyike volt (múzeumi gyakornok, 1910-11; majd tudományegyetemi tanársegéd, 1911-18?). Első tudományos közleményei így a kristálytan és a kristályoptika területéről merítették tárgyukat: kosdi és róka-hegyi kalcit, somoskői aragonit; róka-hegyi barit és csővári fluorit (mind 1912); kosdi markazit, (1913) és gipsz (1915); tusnádi amfibol (1915) . A három magyarországi olivinről szóló tanulmányban (1913) a kristálytani megfigyelések mellett már az optikai vizsgálatok domináltak, és a bazalt mint anyakőzet felbukkanása Jugovics későbbi fő témáját, kőzettani, földtani kutatási érdeklődését jelezte előre. A világháború éveiben az MKFI megbízásából végzett földtani térképezései eredményeit ismertette. ("=>) Vendl Mária, Krenner kristálymorfológiai iskolájának talán utolsó tanítványa, 1913-1920 közt középiskolai tanárként működött. Ezen időszak alatt két cikket közölt, melyeket még egyetemi évei alatt készített: kristálytani vizsgálatok a seebachi epidoton, a löllingi bariton, a retteneggi (mind Ausztria) albiton és a balfi markaziton (1913, doktori értekezés); valamint a griedeli (Németo.) bariton (1918). Tanulmányozta még a bulzai antimonitot (1915). (O) III.5.3.3.2. Schmidt Sándor tanítványai Böckh Hugó tanulmányait még a budapesti tudományegyetemen kezdte, majd 1896-98ban a műegyetemen Schmidt tanársegéde volt, és 1898/99-ben Münchenben P. Groth előadásait is hallgatta. Pályája elején mineralógiával is foglalkozott, legelső tudományos közleménye (1897) ásványtani volt: a Kis-Sváb-hegy nummuliteszes mészkövében talált Koch (1952: 73) tévesen Toborffy Zoltánnak tulajdonította e tanulmányt.
