Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
III. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA ÉS A TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANI LEXIKONOK FÉNYKORA (az 1840/50-es évek fordulójától az 1910/20-as évek fordulójáig)
A bunsenin felfedezése (1877) a Weisserz vagy müllerin néven összefoglalt, bizonytalanul jellemezhető nagyági nemesfém-telluridok gondos morfológiai vizsgálatának eredménye volt. Krenner megállapításait néhány hónappal később G. vom Rath német mineralógus megerősítette, és a már létező bunsenit (NiO) ásványnévre tekintettel az ásványt krenneritre keresztelte át. A krennerit pontos képletét 1885-ben Sipőcz Lajos határozta meg. 64 1878-ban Koch Antal részletes morfológiai, vegyi és mikroszkópi vizsgálatok nyomán két, újnak vélt ásványfajt közölt az erdélyi Arany melletti Aranyi-hegy kőfejtőjéből. A pszeudobrookit nevü vas(III)-titán-oxid - később helyesbített képlettel - jelenleg is érvényes faj. A szabóitnak elnevezett triklin kalcium-vas(II)-szilikátról Krenner 1884-ben morfológiai és kristályoptikai vizsgálatokkal valószínűsítette, hogy mállott hipersztén [vasdús ensztatit], amit Koch 1885-ben megismételt vegyelemzésekkel igazolt. 65 Az úrvölgyit (herrengrundit) nevü víztartalmú, bázisos kalcium-réz-szulfát esete a rekordok könyvébe kívánkozik, ugyanis 1879-ben egy héten belül hárman ismertették: Winkler Benő április 16-án a Magyarhoni Földtani Társulat Selmecbányái fiókegyesületének előadóülésén úrvölgyitként, Szabó József 21-én a Magyar Tudományos Akadémia III. osztályának ülésén, azonos néven, majd A. Brezina osztrák mineralógus a következő napra keltezett rövid nyomtatott közleményben herrengrunditként. Nemzetközileg az utóbbi név terjedt el. Winkler és Szabó az ásvány képletét, Brezina pedig szimmetriáját határozta meg helyesen, mindazonáltal ma már sem az úrvölgyit, sem a herrengrundit nem érvényes ásványnév. A prioritási elvre tekintettel mindkettőt törölték a korábban (1872-ben) leírt, de az úrvölgyittel csak 1940-ben azonosnak talált devillin javára. 66 1881-ben Krenner a magyar ásványtan valaha élt legnagyobb mecénásának nevét örökítette meg a Felsőbányán talált semseyit elkeresztelésekor. 67 (Az ólom-antimon-szulfid ásvány pontos képletét L. J. Spencer angol mineralógus állapította meg 1899-ben.) Kevesebb szerencsével járt 1881-ben Krenner az avas irtai. A Szatmár vármegyei Avas-völgy vasérctelepeiből vasszurokérc néven kapott és avasit néven leírt víztartalmú vas-szilikát, melyről csak egy MFT ülés jegyzőkönyvi kivonatában szereplő néhány adatot ismerünk, valószínűleg valamilyen vasopálféleség, de ez autentikus példány hiányában jelenleg nem dönthető el. 68 1884-ben Krenner egy cikkének lábjegyzetében dognácskait néven említett egy Maderspach Lajos által elemzett dognácskai réz-bizmut-szulfidot. 69 A később többek által ellentmondó eredményekkel vizsgált ásványról 1948-ban Koch Sándor kétséget kizáróan kimutatta, hogy keverék (1. IV.5.2.). 64 Krenner J. (1877): Bunsenin, egy új tellurásvány. Termrajzi Füz-, 1, 33-35; Sipőcz L. (1885): Néhány magyarhoni ritka ásványfaj vegyi összetételéről. Math. Termtud. Értés., 3, 188-199. 65 Koch A. (1878): Az aranyi hegy (Hunyad m.) kőzete és ásványai és ezek között két új faj. Math. Termtud. Közlem., 15, 23-58; Krenner J. (1884): A szabókról. Math. Termtud. Értés:, 2, 230-240; Koch A. (1885): Az aranyi hegy kőzetéről és ásványairól szóló közlemények átnézete és újabb közlemények. Math. Termtud. Értés., 3, 109-129. 66 Winkler B. (1879): Úrvölgyit, egy uj rézásvány Urvölgyről. Földt. Közi, 19, 121-124; Szabó J. (1879): Úrvölgyit egy uj rézásvány. Értek, a termtud. köréből, 9(9) 16 pp; Brezina, A. (1879): Herrengrundit, ein neues basisches Kupfersulfat. Z. Krystallogr., 3, 359-380. 67 Krenner J. (1881): Egy, Felsőbányán talált új ólomérczről. MTA Értés., 15, 111-113. 68 Krenner J. (1881): [A Magyarhoni Földtani Társulat szaküléseinek jegyzőkönyvi kivonata.] Földt. Értés., 2,105. 69 Krenner J. (1884): Emplectit és az úgynevezett tremolit Rézbányáról. Földt. Közi., 14, 519-521.
