Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

III. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA ÉS A TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANI LEXIKONOK FÉNYKORA (az 1840/50-es évek fordulójától az 1910/20-as évek fordulójáig)

A budapesti tudományegyetemen végzett, és rövid műegyetemi tanársegédeskedés után 25 évesen a katedrára került Böckh Hugó (1899-1914) tudományos munkássága az ásványtan, kőzettan, földtan területére is kiterjedt, de később egyre inkább a gyakorlati bányageológia, és azon belül is a szénhidrogén-kutatás felé orientálódott (50. ábra). Több munkatársa - Pávai-Vajna Ferenc (tanársegéd, 1912-15 közt) és Papp Simon (1911-15) - is ezen a területen szerzett magának hírnevet, míg Windhager Ferenc (tanársegéd, 1905-08) kőzettannal, Fazék Gyula (tanársegéd, 1908-11) teleptannal, Illés Vilmos (adjunktus, 1902-09) főként földtannal foglalkozott. Előadóként működött még a tanszéken Cseh Lajos (1898-1904). Böckh háromkötetes Geológia tankönyve a maga idejében a legkorszerűbbek közé számított. Az 1904-től Ásványtani és Földtaninak nevezett tanszéket a kincstári szénhidrogén-kutatás irányítói posztjára távozó Böckhtől Vitális István (1914-23) vette át, aki már 1904-től adjunktus, majd 1912-től az ásványtant és kőzettant előadó professzor volt. Vitális tudományos tevékenységében a kőzettani irányt egyre inkább a földtan, rétegtan, őslénytan és teleptan váltotta föl. 1916-tól tanszékvezetésének végéig nem publikált, mert erejét a háborús évek, majd a Sopronba költözés és újjászervezés nehézségei kötötték le. Hí.4.1.4. M. Kir. József Ipartanoda (1846-56), Politechnikum (1856-71), majd Műegyetem (1871-től) Az Ipartanodában a „természetrajz, termesztményi áruk és kereskedelmi földleírás" tanára a minden szak részére közös ún. előkészítő osztályban a természetrajz tantárgy keretében adott elő ásványtant. Az első tanár Mihálka Antal orvos volt, aki még 1843ban A jegeczisme elemei címmel lefordította a német G. Rose kristálytanát. A szabadságharc bukása után elmozdították állásából. 1850-58 közt Pauer Sándor Lipót gyógyszerész követte, aki szakirodalmi munkásságot nem fejtett ki, de a KMTT ásványtani szakosztályának oszlopos tagja volt. A politechnikumi korszakban a természetrajz tárgyat is oktató előkészítő osztály csak a reáliskolát vagy gimnáziumot nem végzett hallgatóknak volt kötelező, de az ásványtan önálló tantárgy lett a „technikai osztály" hallgatói számára. Bernáth József vegyész, aki tanársegédként (18587-67?) és 1863-67 közt a kristálytan magántanáraként működött, számos ásványelemzést is publikált. Az egymást váltó professzorok (1858-60: Anton Kerner, 1861-62: Jokély János, 1862-64: Kriesch János) közül csak Jokély volt geológus, az első ásványtani jegyzetet a zoológus Kriesch írta (1865). Az 1863/64-es képzési reform keretében Ásvány- és Földtani Tanszéket létesítettek. Az első professzor Bécs, Karlsruhe, Freiberg és Heidelberg neveltje, a fiatal (25 éves) Hofmann Károly lett (1864-67). Lemondása után a Zürichben és Heidelbergben tanult, szintén ifjú (23 éves) vegyész, Wartha Vince (1867-70) követte, aki az ásványtan gyakorlati oldala (ásványelemzések) mellett akkoriban elméleti kérdésekkel (a szilikátok rendszerezésével és szerkezeti képletével) is foglalkozott. A kémiai technológia tanszékére távozó Wartha helyét a tübingeni egyetemen tanult, akkor 31 éves Krenner József vette át (1870-94), aki 1864/65-ben tanársegéd volt a tanszéken. A negyedszázados Krenner-korszak kezdete lényegében egybeesett a politechnikum műegyetemmé válásával (1871), ugyanekkor alakult ki az a rendszer, amely szerint az ásványtan a vegyész-, a geológia az építészhallgatók részére lett kötelező tárgy. Krenner, aki egyben az MNM Ásvány-Öslénytárának igazgatója is volt, a tanszék ásványgyüjteményét is fejlesztette, de elsősorban a műszerezettséget javította. A korabeli