Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
III. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA ÉS A TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANI LEXIKONOK FÉNYKORA (az 1840/50-es évek fordulójától az 1910/20-as évek fordulójáig)
nemzetközi ásványtani folyóirataiban is megjelentették, illetve magyar kiadású, de idegen - többnyire német - vagy kétnyelvű lapokban publikáltak. A német (osztrák, német, német-svájci) nyelvterület a külföldi tanulmányok során is kiemelkedő fontosságú volt. Eleinte a magyar ásványtan nagyjai szakmai tanulmányaikat szinte teljes mértékben külhoni egyetemeken végezték (például Krenner vagy Wartha), később a rövidebb-hosszabb ideig tartó posztgraduális tanulmányok, ösztöndíjas utak domináltak (például Koch, Schmidt, Mauritz esetében). Talán az egyedüli kivétel a zseniális autodidakta Szabó József volt, aki azonban sokat utazott külföldön. Az ekkoriban megalakuló nemzetközi földtudományi szerveződésekben is vezető szerepet játszottak egyes magyar szakemberek (leginkább Szabó), önálló ásványtani profilú társaságok híján elsősorban földtani vonalon. III.4. Az intézményekben működő tudományos iskolák és műhelyek 51 II 1.4.1. Felsőoktatási intézmények 5 UI.4.1.1. Cs.-Kir. Pesti Egyetem (1849-1861); (1873-tól Budapesti) M. Kir. Tudományegyetem (1861-1921) Az 1849 végén az állattantól elválasztott önálló Ásványtani Tanszékre a Selmecbányán tanult Szabó József került. Szabó nehéz helyzetben kezdett hozzá a tanszék megszervezéséhez. Tanársegéd nélkül dolgozott, mint supplens (helyettes tanár), 1853-54-ben a kémia tanárát is helyettesítette, majd 1854-ben a tanszéket is át kellett költöztetnie a (régi) központi épületbe. Ezen időszakban irodalmi munkásságában a bányászat, az ásvány- és vegyipar kérdéseivel foglalkozott, a mai értelemben vett szakcikket még nem közölt. Szabó helyettes tanári megbízatását 1855-ben az egyetem németesítési hulláma során megszüntették, 53 és a tanszékre Karl Ferdinand Peters morvaországi születésű osztrák szakembert véglegesítették (1855-60). Peters prágai és bécsi orvosi tanulmányokat, majd orvosi, illetve geológusi működést követően 30 évesen lett a pesti egyetem ásványtani tanszékének professzora. Az új helyen újrarendezte a nagy tanszéki gyűjteményt és újjászervezte a tanszéket. E munkája - amelyet Szabó mindig a legteljesebb elismerés hangján méltatott - erősen lefoglalta, így a későbbiekben említett, ásvány-, föld- és teleptani publikációi zömmel Pestről való eltávozta idején vagy azt követően jelentek meg. Szabó időközben középiskolai tanárként is vezető szerepet játszott a magyar tudományos élet szervezésében (1. a III.3.6. részt), cikkeket és tankönyveket is írt. Amikor 1860-ban a politikai helyzet változásával visszakerült a tanszékre, szinte „teljes fegyverzetben" lépett ismét a katedrára. Tevékenységének - melyről egy vaskos könyvet lehetne írni - egyik maradandó emléke az egyetem 1886-ban megnyílt ún. természetrajzi épületének földszinti és első emeleti része, ahol a tanszék sokáig (2001 nyarával bezárólag) működött. Szabó az 1885-ig Ásványtani, attól fogva Ásvány- és Kőzettani Tanszék (illetve intézet) néven működő katedrán a földtudomány valamennyi ágát előadta, és az Őslénytani Tanszék létesítésekor (1882) is csak a paleontológiát adta le, amellyel irodalmilag 51 Az intézményekre vonatkozó bibliográfiát 1. az Adattárban. 52 Először a tudományegyetemek, majd a műszaki felsőoktatás intézményei, az alapítás sorrendjében. 53 A helyenként felbukkanó vélekedések dacára nem valószínű, hogy Szabó felmentése az 1848/49-es működése miatti retorzió lett volna, hiszen ez esetben eleve nem bízták volna meg a tanársággal 1849 végén, és nem küldték volna ki hivatalosan a londoni világkiállításra 1851-ben.
