Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

III. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA ÉS A TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANI LEXIKONOK FÉNYKORA (az 1840/50-es évek fordulójától az 1910/20-as évek fordulójáig)

kijelölt tárgyakat - bár tetszőleges sorrendben - kellett hallgatni. Az egyetemi jellegű oktatás 1871-től indult meg. (további részleteket 1. a III.4.1.4. részben). Az 1910-es években tervbe vett kassai és temesvári műszaki egyetemek megalakulását az I. világháború meghiúsította. A selmeci akadémián az 1846-os oktatási reformot ténylegesen 1850-ben vezették be. A négy évfolyamosra bővített - a kiegyezésig német nyelvű - „bányászképzés" tovább­ra is egységes maradt, és csak az 1872-es reform során bontották szakokra (bányászat, fémkohászat, vaskohászat, gépészet-építészet) a tanulmányi idő három évre csökkenté­sével. 1904-ben az akadémia főiskolává alakult, és a - már 1895 óta bányamérnökinek nevezett - képzés ideje (is) négy évre emelkedett. A levegőben lógó további változtatá­sok az I. világháború kitörésekor lekerültek a napirendről. 1918 végén a csehszlovák hadsereg előnyomulása miatt elrendelték az intézmény Sopronba költözését, ezzel lezárult az oly sok dicsőséget hozó Selmecbányái korszak. 30 111.3*3.1. Az egyetemi tankönyvek és szakkönyvek Szabó József, aki már 1853-ban egy kőnyomatos egyetemi ásvány- és fóldtanjegyzetet jelentetett meg, rögtön az egyetemre való visszakerülése után, 1861-ben a felsőfokú képzés igényeit is kielégítő ásványtan-tankönyvvel jelentkezett. Ezt további három, egyre bővített és javított kiadás követte. 31 A könyvek korszerűségére jellemző, hogy az utolsó, 1893-as kiadás rendszertani része E. S. Dana egy évvel korábban megjelent mü­vének szisztémáját követi. (Szabó egyébként kőnyomatos kristálytani hálózatokat is kiadott.) Koch Antal 1889-ben Vezérfonal az ásványtan egyetemi előadásaihoz címmel publikált jegyzetet Kolozsváron. Ugyanott 1918-ban Szádeczky Gyula és Szentpétery Zsigmond A gyakoribb kőzetalkotó ásványok legfontosabb tulajdonságainak táblázata címmel jelentetett meg segédanyagot (a keménység, sűrűség, rendszer, habitus, hasadás és szöge, főzónajelleg, törésmutató, optikai jelleg adataival és az optikai sajátságok raj­zával). Schmidt Sándor tervezett nagy ásványtani kézikönyvéből korai halála miatt csak a kristályszámításokat és a kristálytan történetét tárgyaló rész töredékei készültek el, utóbbit 191 l-ben Mauritz Béla rendezte sajtó alá a KMTT kiadásában. A nagyobb teljesség kedvéért megemlítjük a kőzettani tananyagot tartalmazó kiad­ványok közül Szabó Geológia kiváló tekintettel a petrografiára, a vulkánosságra, a vulkáni tüneményekre és a hydrográfiára című könyvét (Budapest, 1883), illetve Böckh Hugónak a maga idején rendkívül korszerű szemléletű háromkötetes Geológiáját (Sel­mecbánya, 1903-09). 32 III.3.4. Kutatóintézetek Az ország földtani megismerésének állami feladatait a kiegyezésig az 1849-ben alapított bécsi Cs. Kir. Birodalmi Földtani Intézet (k. k. geologische Reichsanstalt) látta el. A térképezési munkálatokban magyarországi szakemberek is részt vettek. A kiegyezés után A csehszlovák állam nem létesített Selmecen új bányászati főiskolát. 31 (1853): Ásványtan és földtan, egyetemi előadásai számára. Pest (2. kiad. 1854, 3. kiad. 1855); (1861): Az ásványtan alapvonalai, különös tekintettel az ásványok gyakorlati meghatározására. Pest: Heckenast; (1864): Ásványtan. Különös tekintettel az ásványok gyakorlati meghatározására. Uo.; (1875): Ásványtan. Felsőbb tanításra és gyakorlati használatra. Budapest: Franklin-társ.; (1893): Ua. Uo. 32 Szabó könyvéről 1. Szádeczky-Kardoss (1961); Böckhéről 1. Kriván (1976).

Next

/
Oldalképek
Tartalom