Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

ELŐSZÓ

egyéb területei, illetve az ásványtani módszereket (vizsgálatokat) alkalmazó kőzettan, geokémia, ércteleptan stb. között, vagyis egyre nehezebb volt eldönteni, hogy mivel foglalkozzon a könyv, és mivel ne, vagy csak érintőlegesen.

2 Az elkerülhetetlen következetlenségért ezúton kérem az olvasó szíves megértését. Az egyes társulatok, intézmények történetének a fejezetek elején található - némiképp az ásványtan szemüvegén át - írt áttekintését szintén érheti az a vád, hogy túlzottan vázlatos, avagy éppenséggel nem a tárgykörhöz tartozik. Ennek ellenére célszerűnek tartottam a szakmai háttér bemutatását, mégpedig inkább széleskörűen, mint mélységbe menően. További információkat az Adattár I—II. részében hivatkozott munkákban lelhet az érdeklődő. Az életrajzok (Adattár V. rész) esetében is a puszta adatokon túlmenő értékelések, illetve a publikációs listák az egyes személyeknél megadott irodalomban találhatók meg. Az V-VI. fejezet első változatát átnéző kollégák közül néhányan felvetették, miért nem foglalkozik a könyv a kéziratos munkákkal. Számos, kéziratban maradt munka valóban eléri, sőt meghaladja a nyomtatásban megjelent cikkek színvonalát vagy információtartalmát. Mégis, a következő technikai és elvi megfontolásokból el kellett tekintenünk feldolgozásuktól: 1) a kéziratos munkákhoz való hozzáférés - a rendszerváltozás óta különösen - nehézkes vagy egyenesen lehetetlen, így csak véletlenszerű válogatásra lett volna módunk; 2) bármennyire értékes adatokat tartalmazzanak is ezek a munkák, a tudomány fejlődését és történetét alapvetően a nyomtatásban megjelent cikkek befolyásolják (1. a Krenner-féle Magyarország ásványai példáját a III.5.4.2.5. szakaszban!). Néhány technikai megjegyzés A könyv hivatkozási rendszere a sorozatban általában alkalmazottól eltér. A könnyebb olvashatóság kedvéért a szokásos név + évszámos hivatkozások helyett számozott lapalji jegyzeteket használtam. E jegyzetekben megadom a hivatkozott leíró vagy topografikus ásványtani könyvek bibliográfiai adatait (különösen a régebbi munkák esetén), míg a felhasznált, illetve tanulmányozásra ajánlott tudománytörténeti forrásokra csak névvel és évszámmal (esetleg oldalszámmal) hivatkozom, ezek további bibliográfiai adatai az irodalomjegyzékben (III. Mutató) találhatók. Az I. fejezetben tárgyalt korai munkák esetén a folyóiratokban megjelent cikkek bibliográfiai adatait is közlöm, amit a további fejezetekben már csak az új ásványfajokat leíró, illetve létező fajokat revideáló dolgozatok esetében teszek meg. A szöveg közt az egyes személyek neve után megadott évszámok az adott intézményben való működés időszakát jelölik (az egyes források esetlegesen eltérő adatai 2 Azt, hogy nem lehet merev határvonalakat húzni, jól mutatják a topografikus ásványtanok bizonyos „következetlenségei" is. Koch Magyarország ásványai című könyve például foglakozik a nemesagyagelőfordulásokkal, de nem tér ki a „közönséges" agyagokra; az első kiadás csak a bauxit epigén ásványait tárgyalja, a második már a kőzetalkotókat is; a második kiadás foglalkozik a Velencei-hegység és a Mecsek gránitjának egyes akcesszóriáival, de lényegében figyelmen kívül hagyja a fő közetalkotokat stb. Buda György a kézirathoz írt megjegyzéseiben rámutatott, hogy egyes kőzetalkotó ásványokról a jelen munkában nem említett kőzettani, illetve geokémiai tárgyú cikkekben megjelent leírások és adatok mennyisége és minősége számos esetben meghaladja a leíró ásványtani cikkekben a nem közetalkotó ásványokról közöltekét. E nyilvánvaló tény elismerése mellett továbbra is úgy vélem, hogy az előbbi munkák áttekintése inkább a hazai kőzettan és geokémia történetével foglalkozó, arra hivatott szerző(k) által megírandó összefoglalásokba kívánkozik.