Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

II. A MAGYAR MINERALÓGIA TERMÉSZETRAJZI KORSZAKA ÉS AZ ELSŐ TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANOK PERIÓDUSA (az 1760/70-es évek fordulójától az 1840/50-es évek fordulójáig)

c) Karcszín mindig vörös vagy sötétvörös. d) Többnyire elemi rezet von be, vagy vele egyesült. e) Sósavval megnedvesítve fehér színű lesz, amely rövidesen zöldesbe megy át. f) Forrasztócsö előtt bóraxszal felhabzik és szénen tartós lánggal rézszemmé olvad. g) Salétromsavas és királyvizes oldatából kén nem válik ki, az oldatot ammónia kékre festi; a vason rézszínű bevonatot képez; vérlúgsóval (ha tiszta) kék csapadékot nem ad. Változatai: Szövete lemezes, szálas, tömött; színe hol vörös, hol vörösből szürkébe hajló; fénye egyszer közönséges, másszor félig fémes vagy fémesbe hajló és átlátszósága: majd átlátszatlan, majd többé-kevésbé átlátszó. ß) ÖSSZETEVŐK: Réz és oxigén különböző arányban. Megjegyzés: Úgy tűnik, hogy elemi réz oxidációjával keletkezik, y) Lelőhelyei: A Bánságban Újmoldova (Benjámin- és Dávid-bánya); Szászkabánya (Maria Schnee-bánya) 5) MÁTRIX (ANYAKŐZET): Többnyire elemi réz (amelyet bevon vagy magában foglal); gyakori kísérői: malachit, minera cupri vitrea [kalkozin], lateritia [téglaérc], azurea [azurit], fuliginosa [tenorit], kvarc, mészpát [kalcit]. e) FELHASZNÁLÁS Igen dús rézérc, mázsája 90 font [90%] rezet szolgáltat, megolvasztva a legjobb és legtisztább réz marad vissza, de nem eléggé gyakori. A topografikus ásványtani rész utáni bö gyakorlati függelék (Pars practica) nagyobbik fele egy meghatározókulcs segítségével csoportosítja a hazai ásványfajokat (Systema determinationis). Ebben a szerző apja példáját követi (1. a. II.2.3. részt). Megjegyzendő, hogy a VI. osztályban Schönbauer a már akkoriban is kőzeteknek tekintett képződményeket tárgyalta, melyek a topografikus ásványtani részből értelemszerűen kimaradtak. Ezután De montibus (A hegyekről) címmel rövid kőzettani-földtani áttekintést olvashatunk, és csak ezt követi a második függelék, mely rendszertanilag csoportosítva sorolja föl a hazai ásványfajokat (9. táblázat). A fajok számából különösebb következtetéseket nem vonhatunk le, hiszen az ásványok között ma kőzetnek tekintett képződmények vagy egyéb keverékek is szerepelnek, ma egy fajnak tekintett ásványt Schönbauernél több fajként kezelte (pl. a kvarcot), és ennek a fordítottjára is bőven akad példa. Az ércbányászat gyakorlati jelentőségét mutatja mindazonáltal, hogy a felsorolt hazai ásványfajok csaknem fele az ércek közé sorolt ásványokból került ki. Classis Genera Species (osztály) (nemzetségek) (fajok) 1. Metalla (ércek) 16 83 II. Salia (sók) 5 11 III. Corpora inßammabilia (éghető testek) IV. Corpora carbotiacea 2 1 6 9 (szenes testek) V. Terrae (földek) 2 1 6 98 Universim (összesen) 30 203 9. táblázat. Magyarország és Erdély ásványainak rendszertani felosztása (Schönbauer, 1810)