Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
II. A MAGYAR MINERALÓGIA TERMÉSZETRAJZI KORSZAKA ÉS AZ ELSŐ TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANOK PERIÓDUSA (az 1760/70-es évek fordulójától az 1840/50-es évek fordulójáig)
áthatoló szenek nemesfémtartalma még nagyobb. Az arany gyakran apró pikkelyekben rétegesen található. Sőt megtartottam egy olyan ágdarabot, amelynek egyes évgyűrűit Gilf [aranytartalmú pirit] és arany különbözteti meg. H.6.3.3.4. Stütz: Physikalisch-mineralogische Beschreibung des Gold- und SilberBergwerkes zu Szekerembe... Andreas Stütz, a bécsi udvari természetrajzi kabinet igazgatója 1795. június 5. és augusztus 10. között tartózkodott Nagyágon. Tapasztalatait 1799-ben a berlini Gesellschaft naturforschender Freunde folyóiratában, majd 1803-ban önálló könyv alakban is közreadta. 113 Müller Verespatakról szóló írása után ez a második, egy adott erdélyi bányahelyre vonatkozó monográfia, bár amint Tóth Mike megjegyezte 114 „nemcsak Szekerembe ásványait számítja elő, hanem másokat is, melyek Erdélyben előfordulnak, és néha meglehetősen tüzetesen tárgyal róluk." A földrajzi, bányászattörténeti és bányászati részek után a könyv 5. fejezete Nagyág arany- és ezüstérceivel, a 6. a többi ércásvánnyal, a 7. a földek és kövek osztályába sorolt nagyági ásványokkal, és egy toldalék Erdély néhány további problematikus ásványával foglalkozik. (Utóbbiak a terméstellúr, az írásérc [szilvanit], a Bráza-hegyi Nadelerz, egy Halmágy melletti ismeretlen érc, a Vulkoj-hegyről származó arzenopirit-szerű aranyérc, a fericseli és hercegányi Schwitzsilber, az oláhpiáni nigrin és a skorza [epidothomok].) A könyv mind a nagyági, mind ez utóbbi ásványokra nézve igen értékes történeti forrás. Belőle a Stütz által ezüsttartalmú tellúrásványnak sejtett fericseli ezüstérc leírását idézzük, amely később az indokot szolgáltatta egy hasonló ezüst-tellurid stützitként történő elnevezéséhez: A fericseli ezüstérc színe és erős fémes fénye a szekerembi levélércével [nagyágitéval] azonos. Hasadása azonban nem tűnik lemezesnek, ridegebb is, és valamivel keményebb. Van egy darabkám belőle, amelyen világosan kivehető egy apró, hatlapú oszlop háromlapú csúccsal, amilyen néha a vörösezüstércnél előfordul. (...) Ha az ércet az izzítókemencébe vagy -tégelybe tesszük, azonnal ezüstöt bocsájt ki, amiért a bányászok Schwitzsilbemek nevezik [schwitzen = izzadni]. 11.6.3.3.5. Arz: Agri sebesiensis ... Johann Arz, a nagyszebeni gimnázium Lipcsében és Jénában végzett tanára Szászsebes és környéke (Váradja, Lombfalva, Maroscsüged, Péterfalva, Osebeshely, Szászcsór) topografikus ásványtanát jelentette meg egy vékonyka kötetben. 115 Tóth Mike szerint „minthogy nem jelöli ki a termőhely határait, nemigen lehet használni. Pedig a 10-20 lapokon sok szép adat volna főképp a gránát, kőszén, pirit, gipsz, földpát, kalcedon, arany, nafta [kőolajféle], galenit, borostyánkő nevű ásványokról." 116 11.6.3.3.6. Schönbauer: Minerae metallorum Hungáriáé et Transilvaniae Mint címe is mutatja, „Magyarország és Erdély bányáinak ásványai" egyaránt szerepelnek e könyvben, mely e szempontból sokáig egyedülálló volt. 1806-ban megjelent első kötetében az ércásványok (métallo) leírását találjuk. 1810-ben követte a jóval vaskosabb 1,3 Stütz, A. (1803): Physikalisch-mineralogische Beschreibung des Gold- und Silber-Bergwerkes zu Szekerembe bey Nagyág in Siebenbürge nebst einer Zugabe über einige problematische Mineralien Siebenbürgens. Wien: Wappler und Beck. 114 Tóth (1882: 27). 115 Arz, J. (1801): Agri Sabesiensis et locorum conßnium Oarde, Limba, Tsugudu, Petricomii, Sebesel atque Szásztsor topographia mineralogica. Cibinii: Joan. Barthii. 116 Tóth (1882: 12).
